Hú, ez a karácsony egy nagyon strapás ünnep ám. Nem csodálom, hogy jóanyám mindig a plafonon volt már szentestére, merthogy jóapám semmiben sem segített neki, ellenben elvárta, hogy minden meglegyen a nagykönyv szerint.
Na, most én játszom ugyanezt...
Szerencsére az ajándékok megvásárlását nem hagytam az utolós pillanatra, különben jól pórul is jártam volna, a kislányom betegsége miatt. Úgyhogy fél kocsiderékaljnyi ajándék (2 óvónéni, dadus, bébi-szitter, bejárónő, nővérem, sógorom, unokahúgom, férjem, kislányom): pipa!
A nagytakarítás rám maradt, mivel a héten itthon dekkoltam, lemondtam a bejárónőt. Így potom 6 órába tellett a lakás kitakarítása, igaz, 3 napra elosztottam a melót: pipa!
Ugyancsak 3 napra elosztottam a temérdek ajándék becsomagolását, egyúttal megfogadtam, hogy jövőre mindenki 1 darab boríték méretű ajándékot fog kapni, mert ez így nem állapot, hogy 10 m (!) csomagolópapír elfogyott az ajándékok becsomagolására. Még jó hogy vettem 3 tekerccsel az itthon lévők mellé... A lényeg, hogy: pipa!
Nagybevásárlás: szerencsére ezt sem hagytam az utolsó pillanatra, a lazac is meg a pulyka is a mélyhűtőben alussza téli álmát már vagy 2 hete. Azért tegnap még elmentünk egy nagybevásárlásra, és persze pár dolog így is kimaradt, így a férjemnek ma is volt egy köre, de: pipa!
Kétféle süteménnyel készülök az ünnepre, a zserbót már ma délután megsütöttem (isteni lett, nemhiába ez már a 3. szériám). Holnap délelőtt összeütöm a mazsolás túrókrémtortát is, az frissen az igazi.
A karácsonyfa-vásárlást idén különös módon nem az utolsó pillanatra hagyta a férjem (2 éve pl. 24-én délben még nem volt fánk...), már szerdán megvette, méretre faragtatta, hazahozta, és javaslatomra vízbe állította. A karácsonyfadíszítésbe az idén vontuk be a kislányomat először. Nagyon lelkesen vágott bele, aztán elég hamar kedvét szegte, hogy nem is olyan könnyű a díszeket felaggatni, és a gyöngysorokat, girlandokat se lehet csak úgy rárakni a fára. No nem baj, a lényeg, hogy részt vett benne, jövőre még ügyesebb lesz, és így jó kis családi program lett, még a férjem is felderült tőle kicsit (amúgy már egy hete az elviselhetetlenség határát súrolja a bunkó viselkedésével), és nem én szenvedtem vele egyedül éjszakába nyúlóan, mint korábban...
Úgyhogy holnap már csak egy süti-sütés, az ünnepi terítő kivasalása, és az ünnepi vacsora megfőzése vár rám, ezen kívül még egy hajmosást és egy körömlakkozást tervezek, hogy egy kicsit magamra is jusson idő...
A későbbi vendégfogadást is megúszom, anyósomék évek óta csak a kislányom születésnapján hajlandóak idetolni a seggüket arcukat, engem nem is hívtak meg magukhoz az idén, csak a férjem és a kislányom mennek hozzájuk 2 napra, én meg dolgozom addig. (Amúgy meg milyen bunkó dolog már, hogy még az ünnepeket sem tölthetem a családommal, mert anyósom mindig kiharcolja ezt a család-szétszakítást... Állítólag odáig van az unokájáért, de arra nem hajlandó, hogy eljöjjön hozzá az ingyen MÁV-jegyével, ellenben vérig sértődne, ha a férjem nem vinné el hozzájuk. Utálom ezt a helyzetet, egy normális család nem így működik! Vagy szívesen látnak engem is, vagy nem megy senki sehová... De sajnos a férjem pitizve asszisztál anyósom mártíromságba bújtatott basáskodásához. Az én ellenszenvem meg évről évre nő anyósom iránt, és sajnos most már a férjem iránt is...)A nővérem pedig az idén jóapámékhoz hajlandó elmenni, hozzánk már nem fussa, így mi megyünk hozzájuk... Nekem végül is mindegy, hogy most benzinre vagy kajára költök.
A legfőbb tanulsága egyébként ennek a karácsonyi őrületnek az számomra, hogy jövőre inkább élményeket ajándékozok, pl. színház- vagy koncertjegyet, állatkerti vagy cirkusz-belépőt, így kevésbé szól a fogyasztásról az ajándékozás (szerintem), és csomagolópapírra se kell költeni... :)
