Változásra vágyom már jó ideje, de persze ilyenkor stagnál, pang, húzódik minden, ami pedig be is indulhatna... 

Úgyhogy változtattam azon, amin könnyen lehetett: a hajam színén. 

Sajnos korán kezdtem el őszülni (családi örökség), 25 éves koromtól már festem a hajam. Szerettem az eredeti színét, a hideg sötétbarnát, de sajnos hajfestékkel sosem lehetett reprodukálni azt a színt, mindig lett benne egy enyhe vöröses árnyalat, amely sose tetszett, az utóbbi hónapokban pedig egyenesesn rühelltem.Ráadásul az én hajamon minden festék, a sötétszőkétől a sötétbarnáig rendre feketésbarna lett, amely az utóbbi 1-2 évben már igen erős kontrasztot képezett az egyre őszebb lenövésemmel... 

Úgyhogy az elmúlt pár hétben bújtam a netet, mit lehetne kezdeni ezzel a festett hajjal, gyűjtöttem ötleteket, képeket, és kértem időpontot egy jó fodrásznál. 

Tegnap kb. 4 és fél órába tellett, hogy meglegyen az új hajszínem. Először kimelírozta a fodrász (iszonyat nehezen jött le róla a több évnyi festékréteg), azután hamvasította és átfestette. Igazából tökre meghatározhatatlan színe lett, már-már szőke, de szürkés beütéssel. Nagyon szokatlan, de nagyon tetszik! Főleg, hogy kapott egy remek vágást is a frizurám, és egy álomszép begöndörítést vastag hajsütővassal.

A férjem kijelentette, hogy innentől fogva nem fog megismerni hátulról, a kislányom pedig azt mondta, hogy fura, és átlagos lettem, mert mindenki szőke akar lenni! De igazából mindegy mit mondanak, a lényeg, hogy változtam végre! 

Továbbá a mai nappal megkezdődött a 2. változási projekt: szeretnék 10 kilótól megszabadulni fél év alatt. Sajnos másfél évvel ezelőtt abba kellett hagynom a futást egyre súlyosbodó térdproblémák miatt, több olyan hónap is volt, amikor semmit nem tudtam mozogni. Enni meg ettem, ugye, így felkúszott rám 13 kiló... ami szintén nem tesz jót a térdemnek. Így elhatároztam, hogy lassan, de biztosan lefogyok 10 kilót (azért nem 13-at, mert ha őszinte akarok lenni magamhoz, túl sovány lenne az már, nem is értem, eddig miért az tetszett). Nem lesz vad fogyókúra, se táplálékkiegészítők, se napi 1-1,5 óra edzés. Heti 30-40 dekával elégedett leszek, nem fogok kiakadni, ha nincs meg a heti egy kiló legalább. Mozgás is csak lightosan lesz: napi 40 perc jóga és torna, plusz 1,5-2 km séta. Aztán ahogy csökken a súlyom, és növekedik az edzettségem, lehet majd emelni az időn és az intenzitáson. 

Szóval, új haj, új élet, hajrá nekem. :)

Ahogy a képen is olvasható: "A változás folyamat, nem esemény."

(A képet itt találtam: https://page.org)

Ezer éve nem írtam ide, pedig szeretem ezt a kis blogot. Másnak bizonyára semmitmondó, nekem viszont megnyugtató kis közeg, egy otthonos, kellemes vacok, ahol kiventillálhatom magamból az életem apró-cseprő, vagy éppen nagyobb horderejű történéseit, vívódhatok a belső dilemmáimon, vagy éppen elszórakozhatok a világ balgaságain. 

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..." – ez jó mottóm lehetne. Alapvetően introvertált ember vagyok, ráadásul ez még társul egy nagy adag önbizalomhiánnyal is (köszi, család!), Így a valódi belső énemet gyakorlatilag senki nem ismeri, csak én. Még a legközelibb családtagjaim, a férjem vagy a gyerekem sem. Nyilván nekik nyílok meg a legtöbbször, ők járnak a legközelebb a "valódi" énemhez, de alapvetően folyamatosan egy olyan felvett szerepet játszom, amely – megérzésem szerint – közelebb van az ő elvárásaikhoz és elképzeléseikhez, mint amilyen én alapból, magamtól lennék. 

Ez igen nagy munka, igen fárasztó, sokat kivesz belőlem. Sosem lenni önmagad, sosem engedni el magad, sosem hagyni, hogy egy kicsit leeressz, sosem (vagy nagyon ritkán, ha éppen senki nincs körülötted) csinálni azt, amit valóban szeretnél.– kőkemény munka ez, amelybe nagyon bele lehet fásulni. Még a színész is, akinek ez a szerepjátszás a vérében van, és ez a hivatása,  visszalényegülhet önmagává, ha az előadásnak, vagy a filmforgatásnak vége van. Ha nagyon profi, akkor egy-egy forgatás néhány hónapja alatt tényleg nem önmaga, de utána van ismét több hónapja, éve, hogy levehesse a szerepét. 

Sosem lenni önmagam, folyton "észnél lenni", mások elvárásait kitotózni, nem csak fárasztó szellemileg, de rettenetesen lélekölő is. Ezért kell ez a kis blog, ez a kis felület, hogy itt végre arról "beszélhessek", ami nekem fontos, és nem pedig arról, ami másoknak fontos... 

Nem tudom, mások is így élnek-e. Mások is szerepet játszanak folyamatosan? Próbálnak folyton másoknak megfelelni? Próbálnak másnak látszani, mint amilyenek valójában? Vajon megéri-e hosszú távon, hogy mindig másnak  akarunk látszani? Mi történne, ha hirtelen önmagam kezdeném adni mindig, minden helyzetben? Tényleg olyan méltatlan  vagyok "alapból" mások figyelmére és szeretetére, mint ahogyan azt képzelem, vagy lehet, hogy kiderülne, másoknak jobban tetszene a valódi énem?

Ilyen és hasonló kérdések gyötörnek mostanában, és senkivel sem tudom ezeket megosztani. Ha össze kellene foglalnom, talán azt mondanám: nem érzem magam önazonosnak. 

De ki is vagyok valójában? Sajnos ezt sem tudom már, olyan hosszú ideje elfojtom, aki vagyok. 

Hamarosan lejár a jogosítványom, erre kapok egy e-mailt (!) a Központi Rendszertől, amely felhívja a figyelmemet erre a tényre, illetve tartalmaz egy linket, amelyben részletes leírás található az ügymenetről. Cool.

(Az viszont már nem cool, hogy a területileg illetékes okmányirodában másfél hónappal előre (!) nincsen egyetlen lefoglalható időpont sem - no, nem azért mert ott ennyien tolonganak, hanem mert ott ennyire nem dolgoznak, és ki sem adják az időpontokat... Korrekt, nem? Legutóbb, amikor időpont hiányában odamentem egy ügyemet elintézendő, hogy no akkor kivárom a soromat, az ügyintéző igyekezett "elijeszteni", hogy jaj de ki tudja, meddig tart ez, sokan vannak ám előttem, és kevés az ügyintéző... 20 percet kellett várakoznom, majd újabb 5 perc alatt készen voltam. Ennyit erről.)

Nagyon elengedtem magam a nyáron étkezés terén. :(  Csak ettem és ettem és ettem. És különösebben nem is érdekelt, hogy mit és mennyit, csak gluténmentes legyen, ez volt a fontos. Rengeteg pénzt költöttem élelmiszerre, hiszen a gluténmentes termékek nagyon drágák, és sokat mentünk étterembe is. Jó volt. :)

De az nagyon nem jó, hogy szépen elkezdtem kihízni a nyári ruháimat, és a szekrény mélyére 4 éve elsüllyesztett, egy számmal nagyobb szoknyát kellett előkotornom a múlt héten, mert más nem volt már jó rám. :(

Agyaltam egy sort, hogy akarom-e ezt vagy sem. Bele akarok törődni, hogy egy zabagép vagyok (=binge eater), és búcsút intve a 36-os/38-as méretnek, behódolok végleg a rossz szokásomnak, a nassolásnak? Végül is 40 múltam, férjnél vagyok, itthonról dolgozom, alig megyek emberek közé, úgyse akarok tetszeni senkinek. (Dehogynem!) Nem jobb lenne mindig megenni azt, amit megkívánok és kész? Minek csesztetem magam lelkiismeretfurdalással? Az evés nekem örömet okoz, olyan, mint a drog - csak legális.

Aztán szerencsére kaptam egy meghívót a 26. osztálytalálkozónkra. Na, ez fejbe kólintott kellőképpen. Na nem, oda nem fogok bemasírozni, mint egy tank, 180 centivel és hetvenvalahány kilóval! Nem, mert... nem és kész! Mert a sikeres ember kritériuma számomra az is, hogy szép az alakja.

Úgyhogy 3 napja leálltam. Nincs nassolás és nem vacsorázom. Elég drasztikus megoldás, de elértem azt a pontot, ahol már csak a drasztikus megoldás segít. Reggelizem, ebédelek, és uzsonnázom legkésőbb du. fél 5-kor, és aztán már csak vizet vagy gyógyteát iszom. A napi 1400 kCal így is megvan. Emellett mozgok is kicsit minden nap. Nem viszem túlzásba, mert nyáron túlhajtottam magam (egy 21 napos cardio challenge mellett még heti 3x futottam is 6 km-t, sikerült lezúznom a combizmaimat, irtózatosan fájtak a tapadási pontokon, most kezdenek javulgatni). Így csak jóga van és pilates, összesen napi 45 perc. Futni csak akkor és annyit szeretnék, amennyi jólesik, és egyelőre nem esik jól... De azért el akarok kezdeni visszaállni rá  még a héten, heti 2x szeretnék kocogni is, kell a cardio is a fogyáshoz. És főzök-sütök minden nap. Nincs éttermezés, így egyrészt kordában tudom tartani a kalóriákat, másrészt sokkal olcsóbban kijövök. És így a gluténmentesség mellett a laktózmentességre is tudok ügyelni, ez étteremben problémás. Ma például olyan finom hawaii pizzát és mákos beiglit  sütöttem, hogy majdnem besírtam tőle. :)

Nem tudom, hány kilóról indultam, nem mertem megmérni magam... :( Hetven felett jócskán... Így nem is kilókban mérem a célt, hanem időben: kitartani és minden tőlem telhetőt megtenni az osztálytalálkozó napjáig, október 2-ig! Majd akkor megmérem magam... Addig meg a ruháimon úgyis érzem, ha lesz változás.

Hát már megint pocsékul aludtam. :(  Későn feküdtem le, mert rendezvény volt  a közelben, ment a zene fél 1-ig. 5-kor felébredtem rá, hogy pisilni kell - ennyi folyadékivás mellett nem csoda! Viszont reggel 7-ig nem tudtam visszaaludni. :( Utána meg már csak inkább bóbiskoltam fél 9-ig.

Na de! Ma mérés! Izgultam ám. És majdnem elájultam, amikor megláttam a mérleg kijelzőjét: mínusz 3,2 kg!!! Hihetetlen, de kétszer is megmértem magam, tehát igaz! :) Mindjárt jókedvem lett. Így a mínusz 5 kiló sem lehetetlen. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény. A derekamból és a csípőmből 2-2 cm ment le, a hasamból 3 cm. Nagyon jó ez a program, köszi Forever Living Products! :) Persze a jelenlegi súlyom még így is gyalázatos, tényleg nagyon bízom benne, hogy összesen meglesz az öt kiló mínusz.

A reggeli turmixhoz 1 sárgabarackot adtam hozzá pluszban.  Így is finom. :)

Reggeli után indult a torna: 30' jóga, 20' Rubint Réka kar, és 20' RR comb edzés. Dőlt rólam a víz megint, nagyon dunsztos idő van, jól kifáradtam a végére. De jó érzés, hogy a mai napi mozgás is pipa!  

Az ebéd jaj de finom volt ma is! Gyrosos fűszerezésű csirkemell-kockákat csináltam, sok salátával, joghurtos tzatziki öntettel és pici light majonézzel. Utána desszeretnek Mester Család lúdláb szelet volt, amely glutén-, laktóz- és cukormentes. Atyaég! Isteni finom!!! Jobb, mint a normál lúdláb! És az egész ebéd nem volt még 500 kCal sem!

Délután moziba mentünk, vittem magammal két sárgabarckot felkockázva és persze vizet. Hát, alig bírtam ki a film végéig, úgy kellett pisilni, pedig előtte is elmentem a mosdóba.

Este turmix volt, most gyümölcs nélkül, de így is nagyon finom az íze.

Egyébként az a fura, hogy bár napok óta rosszul és keveset alszom, nem vagyok álmos napközben. Néha persze elfáradok, leülök 5-10 percre, de eszembe sem jut, hogy de jó lenne most aludni egyet... Régebben rendszeresen rámtört a "kajakóma" ebéd után.

Ma összesen kb. 900 kalóriát ettem. Nyilván hosszútávon ez nem lenne tartható, de már csak 5 nap van a programból hátra.

Rosszul aludtam megint. :( Kétszer is fel kellett kelnem pisilni, és a második után (hajnali 4) már nem tudtam visszaaludni, mert olyan éhes voltam!!!! 7 óra körül elnyomott az álom, és kb. 3/4 órát bóbiskoltam még.

No de! Ma már volt reggeli, juhé! Az aloe vera gél után jött a fehérje shake, amelyet egy marék eperrel turmixoltam össze. Isteni volt! És: ma már nem kell többször aloe vera gélt inni!!!! A 3. naptól már csak reggel kell lehúzni egy adagot.

Utána jött a szokásos 30' jóga, majd a délelőtt további részét házimunkával töltöttem. :( Most látom csak, milyen sok időmet elveszi!

Délben nekiálltam főzni, hiszen ma már ehetek ebédet, méghozzá jó sokat, 600 kalóriát. Sült lazacot csináltam egy nagy adag vegyes salátával, és rizskrémből főzött kapros-fokhagymás öntettel. Ez kb. 350 kCal volt, így pont befért mellé egy glutén- és tejmentes kis mignon!!! (Na jó, eredetileg nem terveztem édességet enni ebben a 7 napban, de pont a program első napján érkezett meg a gluténmentes sütirendelésem, 6 szelet sütivel. Mivel elég drága mulatság volt, úgy döntöttem, nem hagyom kárba veszni, beillesztem a diétába. Nyilván nem ideális, de legalább a kalóriákra figyelek.) Nagyon jól esett minden falat, sokkal intenzívebben éreztem az ízeket, meg hát finom is volt nagyon, amit főztem. (Később olvastam, hogy ez a Garcinia hatása.) Úgy jóllaktam, mint a duda!!!

Délután lett is energiám a futáshoz, bár nem bírtam olyan jól, mint amire számítottam. Lehet, hogy az időjárás miatt: beborult, és közben leszakadt egy jó kis zivatar. Össz-vissz 1 km-t gyalogoltam, és 4, 25 km-t kocogtam; 35 perces volt az egész edzés, és kb. 360 kalóriát égettem el vele. És nagyon jó érzés volt utána, hogy na, ezzel is megvagyok! :)

A délután nyugisan telt. Éhes nem igazán voltam, inkább csak megszokásból jutott eszembe az evés...

A vacsorám megint epres fehérjeturmix volt, és sok-sok folyadék.

Bár nagyon kialvatlanul ébredtem, igazából nem voltam álmos egész nap. Sokkal több az energiám, jobb  a kedvem, mint egyébként lenni szokott,pedig csak kb. 1000 kCal-t ettem. Az emésztésem is teljesen rendben van. A hasam máris láthatóan laposabb (bár a lapostól még messze van...). Az arcbőröm viszon kezd kicsit kipattogni, de ez szerintem a közelgő piros betűs ünnepnapoknak köszönhető...  Holnap reggel méredzkedés! És már alig várom a honapi ebédet! :)

Rosszul és keveset aludtam az éjjel (este 1/4 12-kor, lefekvéskor még legyet és szúnyogot "vadásztam", éjjel 2-kor felébresztett az egyik macskánk, hajnali fél 6-kor meg a szomszédok...). Éhesnek és fáradtnak lenni egyszerre nem jó! Harapós volt a kedvem, és szinte semmi energiám nem volt.

Az aloe vera íze ma sem lett jobb... :( "Reggeli" után jógáztam fél órát, és utána alakormáló tornát csinátam újabb fél órát. Nagyon dunsztos idő van, dőlt rólam a víz, de becsülettel végigcsináltam és jobb lett a kedvem is tőle. Utána megittam a rostot, de nem lett sokkal több energiám...

Utána nekiálltam – ismét – takarítani, de úgy be voltam lassulva, hogy fele annyi teendőt tudtam elvégezni, mint amennyit terveztem... De csináltam becsülettel két és fél órán keresztül: port töröltem, porszívóztam, leszedtem a megszáradt ruhákat, teregettem, macskaalmot pucoltam, mosogattam, stb. De azt hiszem, még mindig hatékonyabb voltam, mintha szellemi munkát kellett volna végeznem (ma nem kellett dolgoznom, szerencsére).

A déli turmix megint nagyon jól esett, finom volt, csak kevés. :( Nem töltött fel úgy energiával, mint vártam, viszont hasmenésem lett nem sokkal a megivása után, amely egész délután vissza-visszatért. :( Gondolom, ez az aloe vera gél méregtelenítő hatása. (Update: Utánaolvastam: valóban hashajtó hatású az aloe.)

Délután sétáltam is megint, amikor a kislányomért elmentem az iskolába. Előtte, amikor felhúztam a farmeromat, kaptam egy motivácó-löketet: nagyon gázul áll a derekamon! Van itt miből fogyni kérem, ki kell bírni még ezt a 7,5 napot mindenképpen!

Délután ettem 10 deka fekete áfonyát. 57 kCal – szóval nem pörögtem fel túlságosan délután sem. :) Este 6 után már csak a nap végét vártam... Eljött! Holnap már ehetek!!! :)

Reggel kipihenten és nagy lelkesedéssel vágtam bele az első napba. Még örültem is, hogy nem kell a főzéssel, evéssel foglalkoznom. Amióta kiderült a cölikáliám, eléggé macerás lett a hol egyek/mit egyek kérdéskör. Most legalább két napig nincs ezzel probléma...

Megmértem magam reggel, huh, nagyon elszaladt velem a ló az utóbbi időben, látszik kilóban és centiben is. Hát úristen... :( Muszáj ezt a programot beiktatnom, ez így nem mehet tovább. (Hajrá, mínusz öt kiló...)

Tudtam, hogy az első délelőttöt  jól fogom bírni evés nélkül is, mert sokszor csak gyümölcsöt eszem reggelire. Az aloe vea gél, a bogyók és két pohár víz után jógáztam fél órát, és utána kocogtam 4 km-t, előtte-utána 400 m gyaloglással kiegészítve. (Minden nap kell fél óra cardio mozgást végezni a program alatt.)

Az aloe vera gél íze elég gáz. :( Olyan, mintha valami megromlott, megsavanyodott italt kellene lehúzni, rossz utóíze van.  A sógorom előre szólt, hogy behűtve kibírhatóbb, így hidegen ittam, de így sem egy leányálom. :( Tízóraira vízben feloldott rost volt, semleges-édeskés ízű.

Egészen fél 12-ig nem is voltam éhes, akkor meg elfoglaltam magam takarítással, így 1-ig kitoltam az ebédet. A shake-et turmixban készítettem el. Annyira nem voltam keményvonalas, hogy csak vízben oldjam fel: mandula-kókuszitallal kevertem össze. Selymes textúrája, kissé vaníliás íze lett, nagyon jól esett az újabb adag aloe vera gél után...

Délután 4 után aztán jött az éhség rendesen. :( Elvileg gyümölcsöt, zöldséget a lá natur lehetne enni, de a gyümölcs cukros, szerintem csak rontana a helyzeten, a zöldség meg magában nem tűnik annyira vonzó csemegének... Szóval a "vacsoráig" vegetáltam... :(  Holnap a rostot átteszem délutánra inkább...

Bár vacsorára csak bogyó volt és aloe gél, mégis erőre kaptam tőle, és olyan érzés volt a hasamban, hogy teli van. Persze azért este fél 11-kor már korgott a hasam hangosan... Jó lett volna inkább hamarabb lefeküdni!

A ivással nem volt gond,  a 8 pohár víz simán megvolt, és még 3 csésze teát (zöld, gyümölcs- és gyógytea) is ittam.

Összességében tehát kibírható volt ez a nap. A holnapi lesz valószínűleg a legnehezebb nap, hiszen már reggel éhesen kelek :(. De ki fogom bírni, és szombaton már ehetek rendes ételt!

Néhány hónapja hallottam a Forever C9 programról, amely egy gyors, látványos  fogyókúrás program. Egész konkrétan valamelyik hírportál közölt egy képet Gáspár Evelinről, aki 5 kilót fogyott vele. Néhány héttel azután, hogy először hallottam róla, a sógorom is kipróbálta, végigcsinálta:  ő is 5 kilót fogyott.

Most pedig én is belevágok. Néhány hete kiderült, hogy cölikáliás vagyok, és ahelyett, hogy megkönnyebbülten áttértem volna a gluténmentes, kiegyensúlyozott és egészséges étrendre, pánikszerűen zabálok. :(  Gluténmentesen, de zabálok. Plusz baromi kialvatlan is vagyok már vagy 3 hete, és a kieső alvással töltendő órákat is mintha kalóriával akarnám pótolni. A kialvatlanság mellé enerváltság is társul, így a mozgás a minimumra csökkent. :( Az sem érdekel, hogy 3 hét múlva esküvőn lesz jelenésem.

Ez így nem mehet tovább. Csütörtökön elkezdem hát a saját 9 napomat. Azért nem azonnal, mert holnap zűrös, jövős-menős napom lesz, és a program első két napján nem lehet enni, csak aloe vera gélt lehet inni és napi 1 shake van... :( Úgyhogy csütörtökön-pénteken lesz ez a két keményebb nap.

A 3.-8. napon már naponta egyszer lehet enni 600 kCal-nyi könnyű ételt, amelyet én két részletre tervezek elosztani, így lesz ebédem és vacsorám. A 9. napon pedig a déli shake helyett is lehet enni valami könnyűt.

Alacsony glikémiás indexű gyümölcsöket, zöldségeket lehet enni bátran a program alatt, én a 3. naptól reggelire gyümölcssalit tervezek. A shake-hez is lehet gyümölcsöt turmixolni, így ebéd utáni desszertnek jó lesz.

Mozogni is kell minden nap. A fél óra reggeli jógám helyet fog kapni minden nap, és remélem délután is lesz még időm/kedvem 30-40 percnyi alakformáló tornára vagy könnyű kocogásra.

A programhoz jár egy füzetke, amely egyben étkezési-, mozgás- és motivációs napló is.

Az egész csomag nagyon profin néz ki, és extra gyorsan (másfél munkanap) alatt kihozta a futár. Egy hátránya van: az ára. :( 36 635 ft-ba került kiszállítással együtt. Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeimet, és június 18-án 5 kilóval kevesebbet mutat majd a mérleg.

12 powerful ways to transform your life when you feel burned out

If you always do what you’ve always done, you’ll always get what you’ve always got..
Henry Ford

You know the feeling: It’s 10 a.m., you’re jittery from that third cup of coffee, and your mind feels like glue. You’re drained — physically, mentally and emotionally — and dispassionate about things that once brought you joy. Motivated? Forget it. Irritable? You betcha. All regards for personal health and well-being? Out the window.

Too often, it seems like exhaustion and achievement go hand-in-hand. But, burn out isn’t a symptom of success: it’s your body’s way of telling you to slow down.

While that double shot of espresso and second layer of concealer might help you look refreshed, deep, fundamental change takes time. It’s a lifelong investment in yourself and should be treated like one. That’s why we decided to share with you these 12 powerful ways to take charge of your destiny and transform your life.

1. Sleep like there’s no tomorrow

Your body is a machine. A beautiful, authentic and insanely complex machine that needs care and rest. Just like you shut your computer down at the end of each day, so too you should recharge your body and mind each night. Studies show that a good night’s sleep literally cleans your brain of toxins that build up during the day, which is why a full seven-to-eight hours is critical to your physical and mental well-being. Work your way up to a full eight hours by getting just 30 minutes more sleep than you’re getting now, whether that’s at nighttime or a midday nap.

2. Think while you eat

Mindful eating takes practice. Lots of practice. Especially if you’re the kind of person who snarfs down lunch with one hand while responding to emails and phone calls with the other. Mindful eating challenges you to consider the essence of everything you consume — where it came from, what value it adds to your body, and how it got to your plate. Mindful eating helps you build a healthy, sustainable relationship with food that goes beyond just satisfying hunger. And, studies show that mindful eating can lift your mood, decrease stress, and lead to healthy weight loss and eating behaviours.

3. Skip the caffeine

Caffeine is a stimulant that directly affects your central nervous system. That’s why an excess of coffee can make your heart race and your head pound. If you’re already feeling anxious, stressed or burned out, a double shot of espresso isn’t a long term fix. Instead, try more natural, long-term solutions like exercise and meditation to feel energized and awake. If you just can’t imagine life without your morning cup of coffee, try building a more mindful relationship with coffee. Savour the intense smell and flavour while enjoying it from your favorite mug. Over time you might find the ritual more necessary than the coffee itself.

4. Get (and stay) active

Movement is a powerful mood-booster and stress-reducer, and has been shown to protect memory and thinking skills. Whether you hop on your bike, go for a short run or do a few minutes of yoga, learn to use movement as a way to relieve stress when you feel it building. Exercising in the morning can help set the pace for the rest of your day — and sharpen your focus. Not to mention, super successful people tend to work out in the morning. Try getting just 10 extra minutes of moderate activity each day, and slowly work your way up to the recommended 30 minutes daily.

5. Take comfort in silence

Yeah, we know. Every life transformation article out there preaches the healing powers of meditation, but that’s because it really works. Around 80 percent of doctor’s visits are for stress-related problems. That’s a lot of time and money spent treating issues that could be prevented if we all practiced a little self care through meditation. Meditation can reduce stress, boost immunity, improve sleep and possibly increase happiness. Even just 5 minutes of meditation can brighten your day. Plus, people who meditate actually are more rational and less anxious when confronted with challenges.

6. Follow a healthy skin care routine

Happy skin is a happy you. And, like anything else, forming healthy skin care habits takes time. The old adage that it takes 21 days to form a habit? Let’s just say consistency, repetition and embracing your new routine will do a lot more for your success and skin than just crossing days off a calendar. That extra layer of concealer might be a quick fix for your tired eyes, but actual skin changes are investments that happen from within. Look for products (and foods) that nourish more than just your complexion. Follow through with a daily and nightly skin care ritual that makes you feel healthy and beautiful, and over time you’ll see the transforming effects transcend your skin and lift your mood.

7. "Starve your ego, feed your soul."

This one is simple: Do things that make you happy. Just because something brings you a sense of achievement doesn’t necessarily mean it fills you with joy. Sure, staying late at work might be productive, but powering through burn out can sometimes prove less constructive than taking some well-deserved rest and relaxation. Buy those shoes you’ve been eyeing, treat yourself to ice cream on your lunch break, or spend all weekend marathoning classic movies. Whatever you choose, do it because it makes you happy, not because it’s something else to mark off your to-do list.

8. Listen to your intuition

That gut feeling you have when making big decisions? Start listening to it. Our bodies often tell us what we need before we know we need it. Take a nap when you’re tired. Go on a trip if you’re suffering from wanderlust. Ask yourself why something doesn’t quite feel right. Unless you’re a highly intuitive person, listening to your gut takes practice. Step away from whatever is challenging you, get some breathing room and be honest with yourself about your feelings. Chances are you already know what you need — you just have to slow down to hear it.

9. Mix things up

Breaking up your routine can be one of the best cures for world weariness. Challenge yourself to do something completely new once a week — or, if you’re feeling really enthusiastic, once a day. It could be as simple as walking a new route to work or actually starting that blog you always said you would. New experiences open your mind to new ways of thinking and perceiving, which in turn make you happier.

10. Invest in the positives around you.

Building healthy relationships starts with being mindful of whom and what you fill your life with. It can seem daunting to transform toxic relationships in which you’ve grown comfortable, whether they relate to friends or family, food, work, or even yourself. Reassess your relationships and be mindful about the value they add to your life and well-being. Plus, people who are mindful of their relationships tend to be more confident in their own judgement.

11. Learn something new

Learning makes us happy. It could also help us live longer, open-minded, and more fulfilling lives. If you want to start small, try something like learning to knit by watching YouTube clips from the comfort of your bed. If you’re thinking big, join a three-month long web design course. Whatever you decide to learn, your brain will thank you for keeping it sharp and young.

12. Keep a diary

Writing a diary has been shown to relieve stress, boost comprehension, spark creativity, build confidence and encourage you follow through with goals. That’s a whole lot of therapy from one simple task. But don’t put too much pressure on yourself to write every single day. The writing process itself is much more important than how often you physically crack open your journal. Set a timer, give yourself a prompt like "How do I want my day to be?" and jot down everything that comes to mind. Hold yourself accountable to check in a couple of times per week and eventually you’ll crave those weekly writing sessions.

Tegnap végre kinn futottam. Pedig nem akaródzott kimenni, de magamra parancsoltam: kell a napfény és a friss levegő! Aztán persze amikor már ott voltam a parkban, nagyon élveztem a kinti futást. 

 Így felavattam végre az új (3 hónapos)  futócipőmet kinn is. Zenének George Ezra szólt.

Nagy eredményt nem vártam magamtól, mert már három hónapja nem futottam kinn. És hát teljesen más kinn, természetes terepviszonyok között (még csak nem is betonon) futni. Egyrészt, itt nem úgy megy, hogy beállítom a sebességet a futógépen, aztán cső. Itt magamnak szabályozom a sebességet, és bizony éreztem is, hogy időnként belassulok, főleg, ha a zene is lassabb volt. Másrészt, kinn enyhe lejtőn vagy enyhe emelkedőn futok, ehhez kell igazítanom a mozdulataimat. A táv sincs méterre pontosan kiszámolva, főleg, hogy időnként kerülgetnem is kellett a sétálókat.

Szóval úgy voltam vele, hogy ha 38 perc alatt megvan a 6 km, az elfogadható teljesítmény. Ha pedig 37 percen belül van az időm, az szuper.

Hát ehhez képest jól meglepődtem, amikor a végén lenyomtam a stoppert: 36'04"! Ez hihetetlenül jó kezdés volt! Ezek szerint szinte végig tudtam tartani a 10km/h-s sebességet. A futópados edzések ismét megtették hatásukat, és sikerült fejlesztenem a kondimat a tél folyamán. Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel. :)

Amióta két hete kiörömködtem magam a futó-eredményemen, sikerült meg is döntenem. Végig 10,5 km/h-s sebességgel futva 34 perc 17 másodperc alatt van meg a 6 km. És ezt nem is egyszer sikerült produkálnom az elmúlt két hétben. Éljen-éljen!!! :)

Még egyelőre töröm a fejem, hogy akkor így mi légyen a kihívás, hiszen a 2016-ra tervezettet kevesebb, mint 3 hónap alatt sikerült megvalósítanom... Valószínűleg azt a célt tűzöm ki magam elé, hogy kint, természetes terepviszonyok között is ennyi idő alatt meglegyen a táv. Ehhez biztosan kell pár hónap, mert már karácsony óta nem futottam kinn. Kényelmesebb, időben is gazdaságosabb otthon felpattanni a futógépre.

Arról nem is beszélve, hogy otthon a YouTube-on nemrégiben összeállított zene-listám szól és imádom! :) Nem sokszor hallgatok zenét, amióta összeköltöztem a férjemmel (ami nagyon furcsa, mert előtte szinte mindig szólt nálam a zene, vagy rádióról, vagy CD-ről - ideje változtatni ezen!).

Újabb kihívás is vár rám: előfizettem egy 3 hetes on-line jóga-kurzusra. Remélem, minden nap tudok fél órát szakítani rá, és a derekam is bírni fogja. Kb. 12 éve rendszeresen tornáztam jógavideókra, nagyon szerettem, és ahhoz képest, hogy milyen eszementen kötöttek az ízületeim, nem is ment rosszul. Most ezzel a 3 hetes, egyre nehezedő kurzussal szeretném az alapokat ismét letenni a rendszeres jógázáshoz. És persze hetente 2-3 futóedzés is lesz, lehetőleg a szabadban.

Ma futós nap volt. Január közepe óta minden harmadik nap futok, a köztes napokon rubintrékázok, és minden nap gyógytornázom. Szinte minden nap kb. másfél órát mozgok, csak kivételesen, nagyon sok munka esetén csökkentem ezt a mennyiséget.

Januárban úgy döntöttem, viszek egy kis kihívást ebbe a futkorászásba. Elég unalmas a futógépen letolni a 6 km-t minden alkalommal 10 km/h-val. Kinn futni érdekesebb lenne, de sajnos ebben a csapadékos időben már lassan 3 hónapja nem tudok kinn futni, a sár miatt. Úgyhogy elkezdtem úgy "feldobni" a futásokat, hogy picit gyorsítottam a tempón és 10,5 km/h-s szakaszokat is beiktattam. Úgy terveztem, hogy heti 1-200 méterrel növelem a gyorsabb távot, és így talán az év végére eljutok odáig, hogy végig megy a 6 km 10,5 km/h-val. Eleinte nagyon nehezen küzdöttem le pár száz métert is 10,5-ös sebességgel. De mint oly' sok minden, ez is fejben dől el: most már ott tartok, hogy 3 km-t lefutok 10,5 km/h-val, a maradék 3 km-t meg 10 km/h-val. Így 35'07" alatt megvan a 6 km-es táv, új rekord! :)

Vége az ötnapos böjtnek! Yippie! Nagyon büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, panaszkodás, szenvedés nélkül, még minden nap mozogtam is. Pedig csütörtökön, a 4. napon már tényleg úgy éreztem, hogy csak hálni jár belém a lélek, és mindjárt elfúj a szél...

És hát persze, hogy megérte: 67,5 kg-ot mutatott reggel a mérleg. Örülünk. :) A 67 kg nagy vízválasztó nálam. Valahogy úgy van kalibrálva a testem, hogy 67 kiló felett kövérnek érzem magam, és annak is látszom, nem állnak jól rajtam a ruháim, kidomborodik a hasam, stb.; 67 kiló alatt meg soványnak érzem magam, és mindenki más is összecsapja a kezét, hogy jaj, mennyit fogytál, milyen vékony vagy... Úgyhogy még fél kiló, és elérem ezt a mérföldkövet. De nem állok meg! Az első célom 64 kg-ra lefogyni tavasszal.

Ma nagyon jól esett minden falat. Reggel epret és banánt ettem. Délelőtt ittam egy tejeskávét (kókusztejjel, édesítővel). Kiélveztem minden cseppjét! Ebédre csirkés-zödséges tortillát készítettem. Utána pedig kókuszgolyót, cukormenteset persze, kilófaló kekszmorzsával, diabetikus meggybefőttel, eritrittel. (Egy darab 50 kCal csak.) Oooolyan finom volt!!! :) Este kornspitzet ettem light vajjal, light sajttal, pulkamellsonkával, főtt tojással és paradicsommal. Az ízek concertója. :)

Szerencsére a múlt hónapban nagyon sok munkám volt, dolgoztam, mint a güzü hétvégéken is. Így ma "megajándékoztam" magamat natúr dekorkozmetikumokkal. És rendeltem egy ayúrvédás hajolajat is, nagyon kíváncsi vagyok, hogy beválik-e a hajam ritkulása ellen.

A boltokban járva realizáltam, hogy mindjárt húsvét! Jaj!!! Ajándékokat kell vásárolni 3 héten belül. És még névvnapja is lesz a férjemnek előtte. Lehet, csinálok egy shopping napot valamikor. Ezer éve nem voltam vásárolgatni a hétvégi élelmiszer-bevásárásokon túl.

De most munka van még ezerrel, a jövő hetet nagyon gőzerővel kell tolnom, de utána talán sikerül összeszervezni egy kis pihenést egy wellness-szállodában. Az egész családra ráférne, mindenki nagyon nyúzott, kimerült, testileg, lelkileg.

Steinberger-féle böjtöt csinálok megint, ma már az utolsó napja van, hála Istennek! :)

Igazából nagyon elhanyagoltam ezt a böjtöt, tavaly áprilisban csináltam meg utoljára. Pedig jót tesz ez nekem, akinek se a veséje, se a mája, se az emésztőrendszere nem "százas", negyedévente rám férne.

A fogyasztó hatásáról nem is beszélve. Felszedtem magamra jópár kilót ősszel-télen, nyilván nem véletlenül, számítottam rá, hogy hízom, de azért nem voltam boldog, amikor mérlegre álltam hétfőn. :(  Ideje leadni a felesleget, még nincs késő, hogy nyárra csúcsformában legyek (mármint magamhoz képest csúcsformában). Ehhez pedig egy ilyen böjt kiváló kezdés: le is szalad mindjárt 2-3 kiló, kiürül a feleslegesen visszatartott víz és salakanyag, és ezalatt az 5 napos éhkopp alatt az ember elkezdi értékelni még az olyan egyszerű ételeket is, mint a vajas kenyér vagy az alma...  

Úgyhogy most megint egy fogyókúrás időszak veszi kezdetét. De néhány hétnyi-hónapnyi önmegtartóztatás és odafigyelés nem is olyan sok áldozat a bikinialakért.

Azokon a hétköznapokon, amikor nincsen megbízásom és nem végzek pénzt kereső tevékenységet, feleslegesnek érzem magam. És ez nem jó érzés, elég lehangoló, szorongást keltő.

A mai napom is ilyen. Este átgondoltam, mivel töltöttem el az időmet:

• vasaltam
• leszedtem a megszáradt ruhákat
• megvarrogattam a kislányom elszakadt holmijait
• megmelegítettem az ebédet
• segítettem egy ismerősömnek az önéletrajza lefordításában (munkanélküli, fontos neki az angol nyelvű önéletrajz az álláskereséshez)
• leadtam egy próbafordítást egy kiadóhoz (most szorítok, hogy engem válasszanak...)
• elmentem a kislányomért az iskolába, és sétáltam vele egy jót
• bepakoltam, majd kipakoltam az edényeket a mosogatógépbe/ből
• kimostam a kislányom sáros ruháit
• megetettem a macskáinkat
• elkészítettem a kislányom vacsoráját és segítettem neki zuhanyozni
• előkészítettem a kislányom tízóraiját és a ruháit holnapra
• mesét olvastam a kislányomnak és lefektettem
• mosogattam

Ez mind felesleges lett volna?...

Pénzt ugyan nem kerestem egy petákot se, de biztos vagyok benne, hogy a körülöttem élőknek könnyebbé tettem kicsit az életét, és így nem volt ez a nap sem haszontalan.

Nemrégiben lettem facebookos. Sokáig ellenálltam a kísértésnek, valahogy nem éreztem feltétlenül fontosnak, hogy én ott bármit is bárkivel megosszak. Aztán csak rászántam magam.

Jópár olyan embert is megtaláltam/megkerestem, akiről már évtizedek óta semmit sem tudtam. Az egyik gyerekkori barátnőmet például, akiről kiderült, hogy az élete egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan anno terveztük: se férj, se gyerek, se saját otthon... Egy másik tinédzserkori barátnőm meg munkanélküli. Egy volt osztálytársam depresszióban szenved, hosszú ideje munkanélküli, és semmilyen ellátást nem kap. Az egyik általános iskolai tanító nénimnek, aki a példaképem volt, a fia öngyilkos lett 21 éves korában...

És amikor ezeket olvastam, nyeltem nagyokat, hogy hát ehhez képest az én életem egész jól alakult, még akkor is, ha vannak benne hullámvölgyek meg bukkanók, és nem fenékig tejfel, mégis: alapvetően minden a helyére került. És ezért hálás vagyok, nagyon, és köszönöm annak, aki illetékes.

35'37" alatt lefutni 6 km-t. Örülünk. :)

Tegnap este későn feküdtem le, így keveset aludtam, és azt is rosszul, reggel már ricsajoztak a macskáim - hiába, nekik mindig legkésőbb reggel 7-kor kell a reggeli. Az időjárás is lehangoló, szürke, esős, hideg. És amikor a kislányom azzal indította a napomat, hogy nekiállt ugráltatni (kb: "anya, hapták, reggeli!"), majd pediglen (miközben én félkómásan és korgó gyomorral az Ő reggelijével foglalatoskodtam) affektálva nyafogni, hogy "anyamiccsináljaaaaak????" (aminek magyar fordítása kb. így hangzik: "jaj de rosszvilág van nekem, tele van a szobám játékkal, tegnap a Mikitől is kaptam még plusz négyet, de nekem csak a TV vagy az okostelefonos játék a megfelelő szórakozás vasárnap reggel"), akkor nekem eldurrant az agyam, és elküldtem a jó k...  szobájába.

Így aztán csöndben és nyugalomban megreggelizhettem, és elméláztam azon, illendő-e, továbbá érdemes-e advent második vasárnapját egész nap sárkányként eltöltenem. Még akkor is, ha ez a vasárnapom (is) nagyrészt a családom körbeugrálásáról és házimunkáról fog szólni, ami nem túl fair, és nem túl szórakoztató, de hát ez van, örüljünk ennek is. Csakhogy a felgyülemlett gőzt le kell valahogy vezetni.

Úgyhogy nekiálltam tornázni. Általában nem szeretek hétvégén tornázni, mert olyankor ott nyüzsög az egész család körülöttem, nem hallom a videót tőlük, a többiek néznék a TV-t a nappaliban, de hát elfoglalom, így engem néznek és közben kérdezgetnek  vagy beszólogatnak, esetleg a kislányom látványosan szenved a kanapén, hogy hát én most széttrollkodom az ő programját (ja, hogy ő széttrollkodja az ÉN programomat, az kutyát nem érdekel). Esetleg még a lábát be is lógatja a mozgásterembe, hogy útba legyen.

De most elszántan azt mondtam magamnak: nem érdekel! Én most mozogni akarok és kész. Gyógytornával indítottam, aztán jött Rubint Réka comb, majd csípő és popsi edzése. Közben a kislányom megkörnyékezett (kanapén demonstratíve fetrengés, beszélgetés kezdeményezése), de nem foglalkoztam vele és csak a videóra összpontosítottam, így kénytelen volt önállóan elfoglalni magát az ebédlőasztalnál egy színezőkönyvvel (megjegyzem, 8 éves múlt, nem kisbaba!). Majdnem másfél órán át tornáztam, és bár nyitva volt az ablak, és jött rám a hideg levegő, jól megizzadtam. Mire végeztem, elpárolgott a mérgem, csak a jóleső fáradtság és a büszkeség maradt, hogy kb. 300 kalória elégetésébe fektettem a felesleges energiámat.

Igazából tegnap akartam futni, kora délután, kinn, friss levegőn, a szabadban, a fényben. De amikor ebédeltem, kaptam egy telefonhívást a kislányom iskolájából, hogy menjek, ha lehet, mert nincs jól a gyerek. Úgyhogy loholás a gyerekért, aztán a patikába, aztán haza, betegápolás, stb. A futás pedig sztornó, mert a gyereket nem hagyhatom egyedül. :(

Na de akkor majd ma futok, eszeltem ki még reggel. Azért előtte vagy 15 percig győzködtem magam.  Sajnos kinn nyúlt valami az égből, úgyhogy a kinti futás helyett a futógépemre szavaztam. Petőfi rádió, fülhallgató, 500 m gyaloglás után lódoljunk neki 10 km/h-val.

900 méternél már nagyon meg akartam halni. :) 1800 méternél pedig biztos voltam benne, hogy a mai, na az nem egy futós nap. Tudtam, testben képes lennék lefutni a 6 km-t, hiszen számtalanszor megtettem már, de éreztem, hogy fejben nem vagyok ma elég erős ehhez. Na jó, jussunk el legalább az eredetileg kitűzött táv feléig, a 3. km-ig, aztán lefújom.

Na, megvan a 3 km 18 perc alatt, akkor fussunk már legalább 20 percet, elvileg 20 perc után kezd el égni a zsír. Abból meg van rajtam bőven, nna. A rádióban túl sok a duma, idegesít, ledobom a fülhallgatót.

Megvan a 20 perc, majdnem 3400 méternél járok. Mi lenne, ha nem állítanám még le a gépet, csak csökkenteném 9,7 km/h-ra a sebességet, és kocogok még, amíg bírom? (Ha Besenyő Pista bácsi lettem volna, megkérdeztem volna magamtól: noooormális???)

Kocogok, legyen meg a fél óra akkor már. De hát az majdnem 5 km, nehogy má' most álljak meg! 5K az egy egész szép kis edzés, nem?

A p..csába, akkor már nem mindegy, hogy 5 km vagy 6 km?! Felgyorsítok 9,8 km/h-ra, és lekocogom az utolsó kilométert is. :) 

Utána még 500 m gyaloglás levezetésnek, továbbá öröm és bódottág. :)

Pár hete írtam arról, hogy idegi mamiként plusz 3 cicafővel nőtt a létszámunk. Azóta ez csökkent 2-vel: szívünk kicsit beleszakadt, de a mamacicát és az egyik kölyköt örökbe adtuk; csak egy kiscica maradt "pártában". Nem sokáig, ugyanis halálosan beleszerettem Charlie-ba. Annyira édes, szeretnivaló és szép! :) Gyönyörű pofácskája van, és hihetetenül puha hófehér prémecske fedi a pocakját és az állát. Velem alszik; ha csak közelítek az ágy felé, már rohan, és aztán hozzám bújva dorombol éjjelente. Rendkívül jól viselkedik, éjjel nem háborgat, reggel sem ricsajozik, még a hálószobához közeli macskaalmot sem használja, hanem elmegy a távolabbikhoz. Mindent megeszik, nem válogatós. A többi macskával is barátságos, odafekszik melléjük, de nem zavarja meg őket. Egy főnyeremény. Imádom!!! Úgyhogy most már Charlie-nak is biztos helye van: nálunk! :)

Update: Charlie-ra is lett végül jelentkező, és beláttam, jobb lesz neki is, és a mi cicáinknak is, ha elengedem. :'( Még mindig hiányzik aranyom.

Azaz: ideiglenes befogadó, macska-nevelőszülő. Ez lettem én egy hete. :)

Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy ha elhagyott, kóbor, beteg cicát látok, akkor én azt megmenthessem, hazavihessem, meggyógyíttathassam, feltáplálhassam, beoltathassam, és aztán szerető gazdit és otthont találhassak neki, vagy akár meg is tarthassam.

A lottóötösről se azért álmodozom, hogy valami trópusi paradicsomban szürcsölgethessem a koktélokat, hanem hogy létrehozhassak egy luxus-macskamenhelyet.

Hogy honnét ez a "bekattanás", nem tudom. Talán mert az első cicámmal, 13 évesen tapasztaltam azt meg, hogy engem is szerethet feltétel nélkül valaki. Hogy nem kell küzdenem a szeretetéért, hanem csak úgy adja. És sosem veszi el tőlem. Sosem üt meg, nem ordítozik velem, nem becsmérel trágár szavakkal, nem ócsárol, nem aláz meg, nem él vissza a helyzetével és nem büntet szeretet-megvonással. Sosem szomorít el, hanem mindig felvidít. Nem azt érezteti velem, hogy senki vagyok számára, hanem hogy én vagyok a mindene.  Ő volt Luigi. Tudom, szánalmas, azaz inkább szánni való, hogy egy macskától kellett megkapnom mindazt, amit a szüleimtől kellett volna, de így alakult. Azaz még így sem: Luigi 8 hónappal azután, hogy kiscicaként hozzám került, elpusztult. :( Máig gombóc lesz a torkomban, ha a halálára gondolok, pedig több, mint 26 év telt el azóta.

Na, hát ezért szeretem én a macskákat.

Sajnos nem vagyok lottómilliomos (még :)), így a macskamenhely várat magára. Viszont a meglévő 4, menhelyről vagy utcáról befogadott cicám mellé ideiglenesen befogadtam egy cicamamát két kis kölykével. Szegényeket valaki fogta, és kidobta egy bozótosba a város szélén. :( A cicamama szinte biztosan lakásban lakott, mert nagyon tiszta volt a szőre, a füle: sem bolha, sem kullancs, sem fülrüh nem volt benne. És hihetetenül bújós, kedves, hálás minden simogatásért. Összesen 7 kiscicája volt, de már csak kettő maradt, mire mentünk értük. :( Kettőt befogadtak, a többivel senki nem tudja mi lett.

Így három fővel bővült a családunk. Az emeleti fürdőszobában kaptak helyet, elkülönítve a többi cicánktól, már csak azért is, mert a cicamama leukózis-tesztje nem lett egyértelmű. Ezt a fürdőszobát alig használjuk, a lakás legtávolabbi, legcsendesebb sarka, és könnyű tisztán tartani - ideális hely elkülönítőnek. A kis családot azonnal állatorvoshoz vittük. A mamacica lázas volt és hasmenéses. Átestek a féregtelenítésen, antibiotikus kezelést és szén-tablettát kaptak, most már mindannyian remekül vannak. Vettünk rengeteg kiscica-eledelt, jó sok almot, és néhány törölközőt fekhelynek. Ők pedig meghálálják a gondoskodást: mindannyian szobatiszták az első perctől kezdve, a mamacica bújós, kedves, és nagyon szépen gondozza a kicsinyeit; a kicsik pedig nagon cukik. A kis kandúr eleven, életrevaló, igazi csibészke; a kislány, aki legalább 2 héttel fiatalabbnak tűnik a bátyjánál, pedig csodaszép félhosszú szőrű, fekete-fehér cica lesz (el is neveztük Oreónak), nyugodt természettel. Az első napokban habzsoltak, azonnal rávetették magukat a kajára; ma jutottak el odáig, hogy "elhiggyék", lesz étel rendszeresen, nem kell felfalni azonnal.

Ha minden jól megy, még 2 hétig vendégeskednek nálunk. A mamacicára és Oreóra van jelentkező; a kis kandúrnak még keressük a gazdát. Remélem, őt is akarja majd valaki. És akkor jöhet a következő szerencsétlenül járt cicacsalád...

Emberkísérletbe fogtam a hétvégén. Magamon kísérletezem ugyanis, mégpedig azzal, hogy igaz-e, hogy a pattanásokat nem szabad kinyomkodni.

25 éve pattanásos az arcbőröm. :( Mostanra sikerült elfogadnom, hogy ez - nagy valószínűséggel - hormonális, emésztési ÉS stressz-probléma nálam, és bizony nem fog megoldódni, hiába kenek én erre bármit. Az évtizedek alatt sokféle kozmetikumot, módszert kipróbáltam, tulajdonképpen zéró eredménnyel. Néha előfordult, hogy 1-2 hétig szebb vol a bőröm, de ez diétának és stressz-mentes környzetnek volt köszönhető. De sajnos szinte leheteten a stresszt kiiktatni az életemből, és bevallom, a diétázás sem az erősségem. Lehet, hogy ha elhagynék mindenféle cukrot és édesítőszert az étkezésemből, akkor szebb lenne a bőröm. De én nem tudom elképzelni az életet édes íz nélkül! Sajnálom, ez van. :( Lehet, hogy kevesebb vagy akár semennyi pattannásom nem lenne, és biztos szuper lenne az alakom is, de az is biztos, hogy egy depressziós, öröm néküli idegroncs lennék.  Így maradnak a pattanások.

Szeptember eleje óta megint nagyon problémás a bőröm (= kevés alvás, stressz a kislányom sulija és a munkahelyi váltásom miatt, őszi depi), de múlt csütörtökön még pluszban elborította az arcom sok kis apró, fehér, gennyes göböcske, vlószínűleg egy tálka epernek köszönhetően. Aznap este letisztítottam a sminkemet, kinyomogattam a pattanásokat, lekezeltem őket tonikkal, pattanás elleni roll-onnal, és Schüssler krémmel.

Itt álljunk meg egy szóra. 25 éve nyomkodom a pattanásaimat. Nem tudom megállni, hogy ne nyomjam ki őket, mert szerintem kevés undorítóbb dolog van, mint az ember fején virító genny-göbök. Inkább legyen piros és gyulladt, csak ne gennyes. Még akkor is, ha a nyomkodás, főleg az utóbbi időben, szemmel látható nyomokat hagy a bőrömön,  csúnya elszíneződések formájában. :(

Másnap, ha lehet, még rosszabb lett a helyet: újabb kis gennyes göbök jelentek meg, és a már kinyomkodottak is megteltek újra. :(  Újból a szokásos protokoll: tisztítás, kinyomkodás, kezelés, stb, reggel és este is.  Szombat reggelre a bőröm állapota elérte a nevetségesen siralmas szintet, és úgy döntöttem, ezzel nem érdemes semmit se kezdeni! Mivel a hétvégén sehová nem kellett mennem (dolgoztam itthonról), elhatároztam, hogy belefogok egy kísérletbe annak tesztelésére, hogy valóban gyorsabban/szebben gyógyulnak-e a pattanások, ha nem nyomogatjuk ki őket. Egy kis Naturissimo Professional pattanás elleni ecsetelőt tettem a pattanásokra, ez nagyjából le is fedte őket. Persze nehéz volt megállni, hogy ne nyomogassam, vagy legalább vakargassam a viszketve feszülő kis göböket, de megálltam. Este a szokásos tisztítós-kezelős protokoll, nyomogatás nem!!!, megfejelve azzal, hogy bekentem Vichy Normaderm krémmel is a bőrömet (ingyenes termékminta volt egy magazinhoz). Lefeküdtem aludni, és vártam a csodát.

A csoda ugyan elmaradt, de vasárnap reggelre a kis fehér göbök kb. 30%-a eltűnt. No nem nyomtalanul, a piros pöttyök ott virítottak a bőrömön, de a fehér genny eltűnt róluk, és egy ici-picit kevébé tűntek gyulladtnak. "Cserébe" újabb göbök jelentek meg a homlokomon, és egy pontosan az orrnyergem kellős közepén. És a régi pattanások is virítottak szépen. Mindegy, Naturissimo ecsetelővel lefedtem őket, és mentem a dolgomra. Este tisztítás, ohne nyomogatás, és a kísérletet tovább bonyolítottam azzal, hogy az arcom egyik felére felkentem a Vichy Normadermet, a másik felén viszont a Garnier pattanás elleni roll-onjával kezeltem le a kis köcsögöket göböket. És ismét vártam a csodát.

Na, csoda ma reggelre sem lett, sőt, igazából semmilyen különbség nem látszik az arcom két fele között, tehát megállapítom, hogy teljesen felesleges drága krémekre  kiadni több ezer forintot, hiszen  ezek csak azért ilyen drágák, hogy a jó sok reklámot ki tudják fizetni a gyártó marketingesei...

Viszont konkrét eredményt is látok. Az orromnál lévő undorító kis gennygöb kb. a harmadára csökkent. Nem tűnt el teljesen, de nem is olyan feltűnő már. A többi pattanás közül is van több eltűnőben, és újabbak nem jöttek elő. Úgyhogy megállapítom, hogy nyomogatás nékül tényleg jobban gyógyulnak a pattanások.

Jelentkezem még, hogy hogyan alakul a bőröm.

 Update: kb. 1 hét alatt a gennyes kis göbök nyom nélkül mind eltűntek. Wow. Tanulság: NE NYOMOGASS!!!  Viszont néhány (azaz 5) nagyobb és gyulladtabb pattanás makacsul tartja magát, nem mozdul se előre, se hátra, se nem jobb, se nem rosszabb, csak sötétpiros, gyulladt és csúnya... :(

Update: egy ismerősöm azt tanácsolta a pajzsmirigy-problémámra, hogy hagyjam el a tejet az étrendemből. Kb. 3 hét tejmentesség után a bőröm hihetetlen mértékben javulni kezdett! Azóta sem iszom tejet (immáron kb. 2,5 hónapja). 2-3 pattanás időnként még előjön (gyanítom, ez is táplálkozással van összefüggésben), de soha ilyen szép még nem volt a bőröm! Pedig nem kenem semmivel, csak NO MILK TODAY!!!

Bár még nyáriasan meleg van, rajtam eluralkodott ma valami őszi búbánat.

Kinn voltam a kertben, fejem felett a ragyogó kék ég. Egyszer csak nagyobbacska rovarokra lettem figyelmes, furcsák voltak, viszonylag nagy szárnyakkal. Jobban megnézve (és hallgatva) őket, észrevettem, hogy nem rovarok ezek, hanem madarak a magasban! Méghozzá fecskék, kicsi, drága fecskék! Most kelnek útra, mennek dél felé, a háború szaggatta Afrikába.

És ettől a felismeréstől hirtelen olyan szomorú lettem,hogy a szemem megtelt könnyel. Vége a nyárnak, és ezek a kedves kis madarak bizakodással telve elindulnak dél felé, ahol - minden valószínűség szerint - többségük áldozatul esik majd az emberi gonoszságnak.

Jó utat, kis fecskék, vigyázzatok magatokra, és térjetek vissza hamar!

Mobiltelefon-szolgáltatót váltottam nemrégiben. Megrendeltem on-line az új tariacsomagot augusztus 19-én, 5 nap múlva, augusztus 24-én kiszállította a futár a SIM-kártyát, amelyet egy havi előfizetési díj előre befizetésével vehettem át. Bankkártyás fizetést kértem a rendeléskor,  de a futár flegmán közölte, hogy ja, nála ugyan nem fogok bankkártyával fizetni, mert nem hozta magával a terminált. Mit tehettem volna?! Kicsengettem készpénzben. Ezután az orrom alá tolt egy sereg papírt, hgy írjam alá itt és itt meg itt és itt. Aláírtam, és a futár már ott se volt. Előtte ugyanis kioktatott, hogy neki 6 perce van egy címre, szóval elolvasni, vgy akár csak átfutni a papírokat esélyem sem volt. Utána láttam, hogy ezek a szerződések voltak! Gondoltam, jól kezdődik!

Számhordozással kértem a váltást, ez augusztus 27-én éjjel történt meg, azóta használom effektíve az új szolgáltatóm szolgáltatásait.

Erre ma kaptam egy értesítést, hogy új számlám érkezett, 483 Ft-ot kell befietnem 8 napon belül. De mire??? A csomag, amit választottam, reményeim szerint tartalmaz annyi lebeszélhető percet és adatorgalmat, hogy plusz költségem ne legyen. Erre 5 nap használat után már sikerült is túllépnem a keretet???

Megnézem  számlát, látom, hogy ez az összeg azért keletkezett, mert a havi díjas tarifacsomag, mit ad Isten, mindig  a hónap 25. napjától indul, és így nekem az augusztus 19. és 24. közötti időszara kell kifizetnem a szolgáltatóm nyújtotta fantasztikus lehetőséget. Csak azt nem értem, hogy SIM kártya nélkül mégis milyen szolgáltatást nyújtottak nekem???

Hívom az ügyfélszolgálatot, de nem én lehetek az egyetlen felháborodott ügyfél, sőt, mert már a számlázási ügyek menüpont géphangja elmagyarázza kedvesen, hogy a számla bizonyára magasabb a vártnál, és ennek oka, hogy a szerződés napjától indul a számlázás...

Nézem a szerződést: igen, az vissza van dátumozva augusztus 19-re, hiába csak 24-én írtam alá. Így a nagy semmire minden kedves ügyfélnek ki kell fizetnie arra az 5 napra a szolgáltatási díjat, ami a megrendelés és a SIM kártya kiszállítása között eltelik.

Mi ez, ha nem a lenyúlás magasfoka?!