Bár még nyáriasan meleg van, rajtam eluralkodott ma valami őszi búbánat.
Kinn voltam a kertben, fejem felett a ragyogó kék ég. Egyszer csak nagyobbacska rovarokra lettem figyelmes, furcsák voltak, viszonylag nagy szárnyakkal. Jobban megnézve (és hallgatva) őket, észrevettem, hogy nem rovarok ezek, hanem madarak a magasban! Méghozzá fecskék, kicsi, drága fecskék! Most kelnek útra, mennek dél felé, a háború szaggatta Afrikába.
És ettől a felismeréstől hirtelen olyan szomorú lettem,hogy a szemem megtelt könnyel. Vége a nyárnak, és ezek a kedves kis madarak bizakodással telve elindulnak dél felé, ahol - minden valószínűség szerint - többségük áldozatul esik majd az emberi gonoszságnak.
Jó utat, kis fecskék, vigyázzatok magatokra, és térjetek vissza hamar!
