Tegnap este későn feküdtem le, így keveset aludtam, és azt is rosszul, reggel már ricsajoztak a macskáim - hiába, nekik mindig legkésőbb reggel 7-kor kell a reggeli. Az időjárás is lehangoló, szürke, esős, hideg. És amikor a kislányom azzal indította a napomat, hogy nekiállt ugráltatni (kb: "anya, hapták, reggeli!"), majd pediglen (miközben én félkómásan és korgó gyomorral az Ő reggelijével foglalatoskodtam) affektálva nyafogni, hogy "anyamiccsináljaaaaak????" (aminek magyar fordítása kb. így hangzik: "jaj de rosszvilág van nekem, tele van a szobám játékkal, tegnap a Mikitől is kaptam még plusz négyet, de nekem csak a TV vagy az okostelefonos játék a megfelelő szórakozás vasárnap reggel"), akkor nekem eldurrant az agyam, és elküldtem a jó k... szobájába.
Így aztán csöndben és nyugalomban megreggelizhettem, és elméláztam azon, illendő-e, továbbá érdemes-e advent második vasárnapját egész nap sárkányként eltöltenem. Még akkor is, ha ez a vasárnapom (is) nagyrészt a családom körbeugrálásáról és házimunkáról fog szólni, ami nem túl fair, és nem túl szórakoztató, de hát ez van, örüljünk ennek is. Csakhogy a felgyülemlett gőzt le kell valahogy vezetni.
Úgyhogy nekiálltam tornázni. Általában nem szeretek hétvégén tornázni, mert olyankor ott nyüzsög az egész család körülöttem, nem hallom a videót tőlük, a többiek néznék a TV-t a nappaliban, de hát elfoglalom, így engem néznek és közben kérdezgetnek vagy beszólogatnak, esetleg a kislányom látványosan szenved a kanapén, hogy hát én most széttrollkodom az ő programját (ja, hogy ő széttrollkodja az ÉN programomat, az kutyát nem érdekel). Esetleg még a lábát be is lógatja a mozgásterembe, hogy útba legyen.
De most elszántan azt mondtam magamnak: nem érdekel! Én most mozogni akarok és kész. Gyógytornával indítottam, aztán jött Rubint Réka comb, majd csípő és popsi edzése. Közben a kislányom megkörnyékezett (kanapén demonstratíve fetrengés, beszélgetés kezdeményezése), de nem foglalkoztam vele és csak a videóra összpontosítottam, így kénytelen volt önállóan elfoglalni magát az ebédlőasztalnál egy színezőkönyvvel (megjegyzem, 8 éves múlt, nem kisbaba!). Majdnem másfél órán át tornáztam, és bár nyitva volt az ablak, és jött rám a hideg levegő, jól megizzadtam. Mire végeztem, elpárolgott a mérgem, csak a jóleső fáradtság és a büszkeség maradt, hogy kb. 300 kalória elégetésébe fektettem a felesleges energiámat.
