Tegnap végre kinn futottam. Pedig nem akaródzott kimenni, de magamra parancsoltam: kell a napfény és a friss levegő! Aztán persze amikor már ott voltam a parkban, nagyon élveztem a kinti futást.
Így felavattam végre az új (3 hónapos) futócipőmet kinn is. Zenének George Ezra szólt.
Nagy eredményt nem vártam magamtól, mert már három hónapja nem futottam kinn. És hát teljesen más kinn, természetes terepviszonyok között (még csak nem is betonon) futni. Egyrészt, itt nem úgy megy, hogy beállítom a sebességet a futógépen, aztán cső. Itt magamnak szabályozom a sebességet, és bizony éreztem is, hogy időnként belassulok, főleg, ha a zene is lassabb volt. Másrészt, kinn enyhe lejtőn vagy enyhe emelkedőn futok, ehhez kell igazítanom a mozdulataimat. A táv sincs méterre pontosan kiszámolva, főleg, hogy időnként kerülgetnem is kellett a sétálókat.
Szóval úgy voltam vele, hogy ha 38 perc alatt megvan a 6 km, az elfogadható teljesítmény. Ha pedig 37 percen belül van az időm, az szuper.
Hát ehhez képest jól meglepődtem, amikor a végén lenyomtam a stoppert: 36'04"! Ez hihetetlenül jó kezdés volt! Ezek szerint szinte végig tudtam tartani a 10km/h-s sebességet. A futópados edzések ismét megtették hatásukat, és sikerült fejlesztenem a kondimat a tél folyamán. Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel. :)
