Semmi érdekes nincsen. :( Zuhog az eső csütörtök óta, úgyhogy futni nem tudok kimenni. De bent sem futok vagy tornázom, mert 90-95%-os páratartalom mellett kínszenvedés. :( Még a 25 perc gyógytornába is beleizzadok. Nem jó ez így, mert nagyon kellene az intenzív mozgás, hiányzik, nem érzem jól magam ilyen punnyadtan.
13 napig nem ettem édességet. Volt 1-2 gyenge pillanatom, volt, hogy kivettem a (diabetikus) jégkrémet a hűtőből, de aztán elfeledkeztem róla, felolvadt az egész, lefekvés előtt vettem észre, akkor meg már nem kívántam. Ma viszont az IKEÁ-ban nem tudtam ellenállni a kedcenc sütimnek, ettem belőle egy szeletet. Jólesett, finom volt. De annyi. Nem tervezek édességet enni ezután sem. Az édes íz hiányzik, és tegnap már nagyon herótom volt a sós ízektől. Lehet, csinálok magamnak házi gyümölcsjoghurtot, sült almát jövő héten. Próbálkoztam a héten xilittel édesített tejbegrízzel - nem volt jó ötlet, nagyon felpuffadt és fájt a hasam a 3 dkg xilittől. :(
A súlyom szerintem nem sokat változott. Pénteken megjött, ilyenkor 3 napig zabálni szoktam, most is így volt ez - de legalább most nem csokis kekszek, sütemények csúsztak le, hanem 2-3 kis pogácsa vagy 1 bajor sörperec. (Amelyek sajnos fehér lisztesek, de legalább nem cukrosak...) Olyan 66 kg körül lehetek. Mégis sokkal jobban nézek ki, mert nem puffadt a hasam, és kevésbé érzem löttyedtnek magam, mintha a felesleges víz távozott volna a szövetek közül, vagy nem is tudom. De nagyon kellene a torna, a futás feszesítésnek, izmosításnak! Hm, ebben a monszunos időben ez nagy kihívás nekem, de muszáj ezen változtatnom!
Ami az igazi áttörés nekem: a bőröm. Hihetetlen, hogy 2 hete még 20 (!) gyulladt, vöröslő kisebb-nagyobb pattanást számoltam össze rajta, most pedig egy sincs. Nem makulátlan az arcbőröm (még), 1-1 kicsi pattanás még kijön rajta, de ezek számomra teljesen meglepő módon 1 nap alatt elmúlnak. Főleg ez motivál abban, hogy ne szokjam vissza a cukorevésre.
Még egy pozitív "mellékhatást" tapasztalok továbbra is: ebéd után nem vagyok fáradt, álmos, "kómás".
A kislányommal kapcsolatban is sokminden változott. Vannak napok, amikor egyáltalán nem eszik édességet. Előfordult, hogy az étteremben ő jelentette ki ebéd után, hogy inkább nem kéri a palacsintát, mert már teli van. Reggelente kevesebb reggelit kap, mint eddig. Tízóraira egy sajtos stanglit, vagy egy perecet kap, és egy almát. Ebédet az iskolában eszik hétköznapokon, ez levesből és főfogásból áll, általában csak az egyik fogást eszi meg. Csak péntekenként van édes tészta második fogásnak, de nem mindig olyan, amit szeret, úgyhogy nem feltétlenül eszi meg. Uzsonnára vajas/körözöttes/lekváros kenyér szokott lenni az iskolában és gyümölcs (hétvégén nem szokott uzsonnázni, maximum gyümölcsöt eszik). Sajnos a kenyérből korlátlan mennyiséget lehet enniük a napköziben, így szerintem kipótolja a kihagyott ebédet lekváros vagy vajas kenyérrel... De itthon már nem kap semmit vacsoráig, maximum gyümölcsöt. Ha pedig panaszkodik, hogy éhes, inkább korábban van a vacsora. A vacsorát pedig igyekszem a lehető legegészségesebbre venni. Ha kér édességet, mindig gyümölcsöt ajánlok helyette. Ha ragaszkodik az édességhez, nem ellenkezem, nem erőltetem, és főleg nem veszekedem, de csak egy szelet étcsokoládét kap, vagy pár szem franciadrazsét. Az elmúlt 2 hétben nem vásároltam édességet egyáltalán, se neki, se magamnak. (A dolognak azért van "szépséghibája": szombaton suliban voltam egész nap, erre a férjem elvitte a kislányomat ebédelni a KFC-be... Hú, nagyon mérges voltam rá! De már van megoldásom: péntekenként főzni fogok nekik.)
A kislányommal kapcsolatban azt tapasztalom, hogy sokkal könnyebben kezelhetőbb lett, kedvesebb, kiegyensúlyozottabb. (Persze azért még vannak rosszabb pillanatai, össze-összezördülünk, de nincs az az érzelmi-hangulati hullámvasút, mint eddig.) Este pedig sokkal kevésbé "pörög", sokkal könnyebb lefektetni, könnyebben elalszik - ma este pl. már 8 előtt pár perccel kijöttem tőle.
Remélem, sikerül a mozgást is rendszeressé tenni, és akkor jövő vasárnap már a súlyom fantasztikus ütemű csökkenéséről tudok írogatni. :)
