A kislányom múlt kedd óta beteg. :(Kapott egy rakat gyógyszert, a dokinő azt mondta, hétfőn mehet óvodába, ha teljesen meggyógyult. Hát egyáltalán nem gyógyult meg! Full taknyos és hurutosan köhög. Csak egy kicsit van jobban, mint volt, éjszaka már alszik viszonylag rendesen.
Úgy el vagyok keseredve! Ez egy egyszerű vírusfertőzés, semmi "extra", lelkiismeretesen belediktáltam minden gyógyszert, naponta 2x infráztunk, 2x inhaláltunk, éjszaka megy nála a hidegpárásító, szegény múlt kedd óta ki sem tette a lábát a lakásból, nyomatom neki a vitaminokat, és ennyit gyógyult csak! Ma már a gyűlölt orrszívó-porszívót is bevetettem, hátha az a baj, hogy nem fújja ki az orrát rendesen, de szerintem kifújja jól, az orrszívóval sem jött le látványosan több cucc.
A munkahelyemen sem egyszerű a helyzet, itthonról tudnék dolgozni minden nap pár órát, de a főnöknőm húzogatta a száját (virtuálisan persze), hogy de hát akkor hogy néz az ki, hogy privát elfoglaltság miatt csak alkalmanként vagyok elérhető... Bakker, nem lakást felújítok vagy vizsgára készülök, az privát elfoglaltság lenne, hanem a gyerekem beteg (és mellesleg én is az voltam múlt héten), plusz a céges mobilom egész nap be van kapcsolva, fel is veszem, ha hallom, hogy csörög ( a múlt héten az egyik hívását nem tudtam felvenni, csak pár órával később írtam sms-t, mint kiderült semmi extra sürgős nem volt végül, de most erre sértődött be mégis?), minden nap olvasom és meg is válaszolom a céges e-mailjeimet, mi az, hogy alkalmanként vagyok elérhető???
Végül kínomban felajánlottam, hogy 8 órát dolgozom 3 részletben 6 óra helyett, és akkor nagy kegyesen megengedte, hogy azt 1 munkanapnak elszámolhassam. Vagy legalábbis én úgy éreztem, hogy kegyet gyakorol. Rosszul esett, hogy nem értékelte, hogy nem akarok kiesni a munkából hosszabb időre, és amikor csak időm engedi, foglalkozom a munkámmal is. Ő csak azt látja -szerintem - hogy itthon Hawaiiozok, és mivel keveslem a táppénzt, még rendes fizut is szeretnék pár óra itthoni pöntyögésért... Pedig bőven nem hawaii egy nyűgös, beteg kisgyerekkel összezárva lenni több, mint egy hétig a 4 fal között, úgy, hogy közben a férjem külföldön van, és a táppénzt sem keveslem, szerencsére nem ver földhöz anyagilag, hogy most akkor 6 vagy 7 napot vagyok táppénzen, mert a férjem dolgozik, és jól keres, sokkal jobban, mint én, pont ezért maradok én itthon a gyerekkel, ha beteg.
Na mindegy, ezen most nem fogok duzzogni, megtanultam a leckét: legközelebb nem alkudozom, hanem szépen táppénzen maradok, ameddig csak kell, és teszek a munkára, még a telefonom is kikapcsolom...
Update: másnap már a megbeszélt munkaidő előtt hívott a főnöknőm, hogy akkor lenne egy nagyon sürgős munka, el tudom-e vállalni... Szóval mégiscsak jól jött, hogy itthonról dolgoztam inkább, táppénz helyett, az élet engem igazolt.)
(Update 2: a kislányom végül kerek 2 hét alatt gyógyult meg teljesen, oscillococcinumot és lándzsás útifű-szirupot vetettem be az utolsó napokban, ezektől látványosan jobban lett és rohamosan javult.)
