Ma újabb mérföldkőhöz értem a konyhaművészetemben: fonott kalácsot sütöttem. A férjeméknél szokás, hogy húsvétkor kalácsot esznek, inenn jött a késztetés. Egy magazinban pedig találtam egy túrós-joghurtos fonott kalács receptet, amely megtetszett, innen jött az ötlet.
Csakhogy én még sosem sütöttem fonott kalácsot, sőt kelt tésztát se nagyon, akkor is kenyérsütőgépben. Most viszont nem akartam a gépet használni, kézzel dagasztani meg sajnos nem tanultam meg édesanyámtól, úgyhogy köztes megoldásként a kézi mixer dagasztókarjára szavaztam.
Összeállítottam a tésztát, ügyelve rá, hogy minden szobahőmérsékletű legyen. A dagasztókarokkal viszonylag könnyen lehetett dolgozni, gyorsabban összeállt a tészta, mint számítottam.
És innentől fogva jött a várakozás... A tésztának két órát kelni kellett. Közben a kislányommal sütöttünk másik féle sütit, úgyhogy jó meleg lett, szépen megkelt a tészta. Három részre szedtem, a kislányom segítségével megfontam. Egy kis tészta a tál szélére ragadt, abból a kislányom csinált egy mini-kalácsot, nagyon ügyes volt! :)
Aztán vártam újabb 45 percet.... Közben előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A kislányommal kifújtunk egy tojást és megkentem a kalács tetejét. Aztán végre sütőbe került az óriási tészta-koszorú, és sült...35 percet. Így végül 4 órával a sütés kezdete után készen lett az első fonottkalácsom!
Külalakra lehetne szebb is (óriási mennyiség lett fél kg lisztből, és szebb lett volna, ha megpróbálkozom az ötös fonással - na majd legközelebb, addig begyakorolom), de azért elég gusztusos lett, és a lényeg: nagyon finom! Kb. ugyanaz a fíling, mint amikor házi készítésű gyümölcsjoghurtot készítettem: mi a szart eddig ettem én kalácsként?! Nincsen semmilyen mellékíze, nem érezni rajta aromát, állagra is puhább, érezni, hogy van benne "anyag". Megérte várni rá ennyit! :)
Igazából nem nagy munka, úgyhogy ezentúl biztosan többször lesz itthon házi készítésű kalács, mint eddig.
Büszke vagyok magamra! :)
