A hólabda édesanyám specialitása volt, de sajnos a receptjét nem hagyta ránk. :(
Nagyon megörültem, amikor a Kilófaló sütemények c. könyv borítóján megláttam a jól ismert finomság képét... A recepttől tartottam kicsit, mert krém helyett csak vaníliás puding szerepelt benne. De azért belevágtam.
A villámpiskóta remek lett, szép is, finom is. :) Senki meg nem mondja, hogy ez nem normál lisztből van! :) És baromi jó ötlet muffinformában kisütni, és nem rendes tepsiben és aztán kiszaggatni pohárral, mert így nincs potyadék. Kicsit izgultam, mert sem sütési hőmérséklet, sem sütési idő nem szerepelt a könyvben, de sikerült ráérezni, hogy 180 fokon 25 perc lesz az igazi...
A vaníliás pudingot xilittel édesítettem, és egy kis rumaromát tettem bele. A kis piskótamuffinokat kettévágtam, pudinggal megtöltöttem, majd az egészet bevontam pudinggal, és beleforgattam kókuszreszelékbe. Készítettem csokimázat, az került a tetejére. Az ízhatás teljesen olyan, mintha édesanyám sütije lenne!
Mivel a kislányom nem kért a kókuszból, neki mézzel készült baracklekvárral (a férjem egyik barátjának a biznisze) töltöttem meg néhány muffint, és csokimázzal bevontam. Utána ezt a receptet is megtaláltam a könyvben, csokicsúcs "álnéven". :)
Eddig is szerettem sütni, de most még inkább fogok! :) Nagy köszönet Szoó Juditnak! :)
