Reggel, amikor teljes menetfelszerelésben immáron 9. perce toporogtunk az előszobában a legkisebbel, hogy az apja végre lekászálódjon a klotyóról, úgy döntöttem, leszarom (én is). Felkaptam a slusszkulcsokat, bevágódtunk az autóba, amelyet még sohasem vezettem, és elporzottunk az óvodába. Hazafelé megállított az egyik szomszéd, egy nyugdíjas, egész nap a kertben kapirgáló és a szomszédokra kiéhezett héja módjára lecsapó hölgyemény, és negédesen megjegyezte, hogy a közös területen, a kerítés mentén, a mi területünk bizony gazos, a kis kezemmel (becsszó, így mondta, ezekkel a szavakkal!) igazán kigyomlálhatnám. Ekkor mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam: asszonyom, semmi gond, és egy laza csuklómozdulattal begyújtottam a száraz gazt az öngyújtómmal. Otthon nekiláttam volna dolgozni, de a rendszer már megint zárolt.Felhívtam a Helpdesket, megígérték, hogy visszahívnak. Csesztek visszahívni. Úgyhogy a privát laptopomról, a privát e-mail címemről írtam egy üzenetet: "50 perce várom, hogy vissszahívjatok, 50 percet elherdáltatok az időmből, amely alatt 0 Ft profitot termeltem a vállalatnak", és a levelet szolídan cc-ztem az IT Igazgatónak, és a CEO-nak is. Délben egy laza fél órás áramszünet köszöntött be, felhívtam az ügyfél-szolgálatot, és megkértem őket, legyenek szívesek a munkáltatómnak kifizetni fél órányi órabéremet, amikor is a jóvoltukból nem tudtam dolgozni, valamint legyenek szívesek erre a fél órára nem felszámolni a renszerhasználati meg még a jó ég tudja milyen díjat. Délután elkísértem a kislányomat az első és egyben utolsó judo-órájára. Merő egy káosz volt az egész, üvöltözés és rohangálás, kb. 5 percnyi judo-szerű próbálkozással. A kislányom végig mellettem ült és elborzadva nézte az üvöltöző hülyegyerekeket. Kb. a felénél felálltam, és közöltem az oktatóval, hogy sem szakmailag, sem pedagógiailag nem alkalmas a feladatára, ha ilyen a judo, akkor Lipótmező az ideális edzőtábor, viszlát. Hazafelé tettünk egy kitérőt a zöldségeshez, amely 6-ig tart nyitva, de már 5-kor zárva találtuk. "Szalmonellajárvány miatt zárva!!!" írtam a kirakatra pink rúzzsal. Este még találtam néhány spam-et az e-mail fiókomban. Szépen, akkurátusan visszaválaszoltam mindegyikre, hogy: FUCK OFF!
(Na jó, a valóság: reggel még 5 percet vártunk apjukra. Ő vezetett. A közös virágágyást kigazoltam, a kis kezemmel, meg egy kis kapával. Nincs is öngyújtóm. A Helpdesknek megköszöntem a ... nagy semmit. Az áramszünet alatt könyvet olvastam. A judot végigszenvedtem, bár már az első 10 perc után tudtam, hogy nem fog járni a kislányom. A zöldségest csak azzal büntetem, hogy azóta se mentem felé. A spameket rutinosan töröltem.)
