Imádom Jo Frostot. Soha életemben nem láttam még ilyen embert, aki ennyire ért a gyerekekhez (no meg a szüleikhez). Ráadásul úgy, hogy neki magának nincs is gyereke. (Vagy talán pont ezért?) Mindenkinek, aki gyerekvállaláson gondolkodik, kötelező olvasmánnyá tenném Jo Frost Szuperdada c. könyvét, és megnézetném vele a TV-sorozatát is.
Az én kislányom nem egy rossz gyerek. Pl. imád óvodába járni, soha nem hisztizett azon, hogy nem akar menni. Éjjel magától kimegy WC-re, iszik a poharából, nem kelt fel minket csak akkor, ha baj van. Megérti, ha nem tudok vele játszani, mert más dolgom van. Két napja magától úgy döntött, nem kér csokis kekszet többet reggelire, hanem gyümölcsöt és müzliszeletet, mert az egészséges, és nem romlik tőle a foga. Ez szerintem egy olyan kisgyerektől, aki nincs még 4 éves, elég szép teljesítmény.
Persze neki is vannak hibái. Elég makacs és temperamentumos kislány, aki csapkodja az ajtókat, szétdobálja a holmiját, vagy akár simán földhöz vágja a telefonomat, ha mérges. Bevallom, én is ilyen vagyok... Plusz ez párosul azzal, hogy nehezen kommunikálja a kívánságait, feltételezi, hogy gondolatolvasásból is van diplomám, és a végtelenségig tud időt húzni, szöszmötölni... Ez meg a férjem. Hetente párszor előfordul azért olyan helyzet, amikor úgy viselkedik, amit nem tartunk elfogadhatónak. Pl. megüt minket, nem fogad szót, vagy megrongál valamit. Sokáig tanácstalanul álltam az ilyen helyzetekben, hogy mi legyen? Jobb módszer híján rákiabáltam, vagy kapott a fenekére. Aztán jött Jo Frost, és a komiszlépcső. Ha a kislányom büntetést kap, az 4 perc a lépcsőn. Nem tűnik súlyosnak, mi? Pedig az. A kislányom pontosan tudja, érzi, hogy ez bizony büntetés, úgyhogy sír keservesen, kiabál, hogy "ki akarok menni", "engedjetek már ki", de leüli a 4 percét, és utána bocsánatot kér. Megbeszéljük, miért kapta a büntetést, és utána már kezes bárányként viselkedik az előbb még fékezhetetlen vadóc. Félelmetes számomra is, mennyire hatásosan működik, pont úgy és ott, ahol kell. Nincs semmi személyes konfrontáció, nem kell felidegesítenem magam kiabálással, ne adj' Isten veréssel, ami nekem is, a gyereknek is megalázó.
Köszönöm, Jo!
