Nem, nem Drogerie Markt, haha, pedig az illene bele ebbe a jólnevelt kispolgári unalmas mókuskerekes életembe, de nem, hanem a
DEPECHE MODE-ról szólnék itt...
12 éves voltam, amikor felfedezetm magamnak ezt az együttest. Ennek 24 éve...
Fogalmam sincs, hogyan jött. Anyámék leragadtak a 70-es évek táncdalainál, rendszeresen azzal "kínoztak", hogy a lemezjátszóról üvöltették Korda Györgyöt, Kovács Katit vagy az Expressz együttest, a nővérem pedig bele volt esve Thomas Andersbe... :) Talán az agresszióval és megalázással kikényszerített jókislány lázadása volt ez a világ ellen... Kitűnő bizonyítvány, rózsaszín kötött pulóver, tudálékos szemüveg - és bang, "I'm taking a ride with my best friend..." meg "Lets's play master and servant" szólt a magnómból, amíg a leckét magoltam. Még jó, hogy anyámék egy kukkot sem értettek belőle - én igen, akkor kezdtem el szórár segítségével magyarra fordítani a kedvenc dalszövegeimet, és felfedezni azt, hogy az angol nyelvet valahogy ismerem, megy szinte magától.
Jól belenyúltam, az biztos, hiszen a Depeche Mode a világ egyik legjobb bandája, imádom a régi és az új zenéiket azóta is. És valahányszor meghallom a Strange love-ot, vagy a Question of lust-ot, mindig az az álmokkal, tervekkel teli kiskamasz jut eszembe, aki majd' negyed évszázada voltam.
Most nagyon elmennék egy Depeche koncertre!!!
