Ezen a héten még nem mozogtam semmit. :( A kislányom beteg, vele vagyok itthon, és ő non-stop foglalkozást igényel, vagy ha nem, akkor sosem tudhatom, mikor lesz szüksége rám, mikor harsan föl, hogy "anya, gyere!". Illetve abban nagyjából biztos vagyok, hogy amint meghallaná, hogy bekapcsoltam a zenét a tornázáshoz, vagy a futógépet, azonnal ott teremne, és elkezdene nyúzni.
Mondjuk olyan hű de nagy indíttatásom nem is volt, mert én is beteg vagyok. Ma már jobban érzem magam, hiányzik is a mozgás. Még az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek futni, de baromi hideg van, és nincs polár cuccom. Úgyhogy most szenvedek. Remélem, meg tudom dumálni férjjel, hogy a fürdést és az inhalálást abszolválja már egyedül úgy, hogy nem vesznek össze a gyerekkel, és akkor talán lesz kiszámítható 20-30 percem magamra.
Amúgy olyan piszok nehéz dolog ez a betegápolás! Egész napos és éjszakás készenlét, hapták, közben izgulsz ezerrel, hogy meggyógyul-e a gyerek, hogy mit szólnak a munkahelyeden, be vagy zárva a 4 fal közé, játékötleted már a 3. napra nulla, naponta 5x küzdesz a gyerekkel gyógyszerbevétel, inhalálás és orrfújás okán, a férjed meg este 7 után esik haza, és még akkor sem veszi át tőled a szolgálatot... Tegnap este fél 10-kor (!) úgy jött ki a gyerektől,hogy az ordított, mint a sakál, a férjem meg odaszól nekem, hogy menjél fel hozzá, nyugtasd le. Köszi. (Felmentem, lenyugtattam, 15 perc múlva már aludt is. NEM MAGIC.
Nem érdekel, mi lesz, de én holnap délután 3-kor igenis el fogok húzni futni, mert már becsavarodom ebbe az itthonlétbe!!!
A jövő hetem sem lesz sokkal jobb, mert a férjem 3 napot Londonban lesz, tehát max. este fél 9 után, amikor a kislányom már alszik (szerencsés esetben), lesz esélyem mozogni. Csak akkor már erőm nemigen lesz hozzá. :( Ha egyáltalán meggyógyul a kölök, mert most még egyelőre nem úgy néz ki. Pedig elvileg kedden már óvodába kellene mennie. Nekem meg dolgozni.
