Sírni tudnék. Reggel ráálltam a mérlegre, és majdnem elájultam. Olyan szinten sokkolt a dolog, hogy ma nem ettem SEMMIT. Mert ehhez a meglévő túlsúlyhoz nem volt szívem még hozzátenni plusz 1500-2000 kalóriát... Annyira nem volt vészes. Ha elfogott az éhség, csak rágondoltam arra a számra, amelyet a mérleg mutatott, és a bűntudattól máris elment az étvágyam.
Szóval ez van, ha az ember megeszik 3 doboz szaloncukrot 4 hét alatt, két hétig ötösével eszi a süteményeket (és nem csak kilófalósakat!), napi szinten legurít egy-két pohár vörösborocskát, és két hét alatt háromszor ebédel gyorsétteremben, és nem ám salátát... Mert ünnep van, dőzs van, baccameg. És még az se ér semmit, ha hetente 3x lefutok 4,5-5 km-t.
Egyelőre úgy ki vagyok akadva, hogy azt se tudom, mit csináljak. Holnaptól indul az 5 napos Steinberger kúra, az kihajtja a felesleges vizet, meg remélem nem csak a testemet, hanem az elmémet is kitisztítja kicsit... Péntekre várom a mensesemet is, amiatt is több lehet bennem a víz. Aztán vasárnap reggel meglátjuk, hogy mennyi az annyi, és összeállítok egy fogyókúra tervet. Mert így nem maradhatok, az biztos.
Magam alatt vagyok teljesen.
Este azért még rávettem magam egy kis futásra, még ha 600 méter után már ki is akartak szaladni alólam a lábaim... Végül 3,5 kilométert bírtam lájtosan kocogva. A semminél több, főleg úgy, hogy egész nap nem ettem.
