r: 3,5 dkg müzli, 1 dkg kukoricapehely, 6 dkg banán, 1 tk Canderel kakaópor, 1 dl tej, 0.5 l zöld tea 1 tk mézzel
t: 1 alma, 1 narancs
e: tyúkhúsleves májgombóccal és sárgarépával; sült csirkemellcsíkok balzsamecetes salátával, néhány db sült krumpli; 0,5 l zöld tea 1 tk mézzel
u: 1 albán almás pite, 3 dl kakaó 0,5 %-os tejből, 1 tk Canderel kakaóporból
v: 2 light joghurt
mozgás: 47 perc torna
A tegnapi össze-vissza evészet után ma nagyjából visszaterelődtem a "sárga útra". Azt hiszem, nagyjából ez lesz a fő csapásirány - 1 étkezésnél "csalhatok". De ha elvben sosem ehetem azokat az ételeket, amelyeket igazán szeretek, akkor a gyakorlatban az lesz, hogy hetente minimum 2 napot bulímia-szerű édességzabálással töltök... Úgyhogy kis adagokban adagolom a "drogomat" a nagy dózisok helyett...
Csak hogy miről beszélek: a régi szép időkben a főételhez kapott sült krumplit is bepusztítottam volna mind egy szálig. Utána, ebéd utáni desszertként, leküldtem volna egy tortaszeletet vagy egy adag Gundel palacsintát. Uzsonnára ugyanúgy befigyelt volna az almás pite, csak a kakaó is a klasszikus 1,5%-os, cukros verzió lett volna hozzá. Vacsorára meg, ha meg is eszem a két nulla százalékos joghurtot, akkor minimum két kiflit is betolok még mellé, meg egy csokit desszertnek. Na, ehhez képest erőt vettem magamon ma...
Ma már szignifikánsabban jobban vagyok, az Echinacea csepp ismét csodákat művelt a torokgyulladásommal. Az orrom még totál teli van, emiatt a fejem is nyom, szóval nagy teljesítményekre ma sem voltam képes. És a fehérjét továbbra sem kívánom, a délutáni kakaó sem esett jól igazán, és este sem tudtam magamat fehérjeturmixra rávenni.
Ma végül étteremben ebédeltünk a kislányommal, főleg a húsleves miatt. Ha meg vagyok fázva, pavlovi reflexként húslevest kívánok. Sajnos a férjem egész napra egyedül hagyott minket, így nem tudtam bevásároltatni vele, pedig egy húslevest összedobni nem nagy etwas, csak hát kell hozzá ugye csirkefarhát, 1-2 comb, leveszöldség, stb... na, ezek közül egyik sem volt itthon... Úgyhogy étteremben ettem húslevest, és csak egy nagyobb májgombóc és néhány karika répa volt benne, semi tészta, szerencsére. Főételnek meg a legdiétásabbnak tűnő fogást választottam. És utána nem hiányzott a desszert, ami nálam nagy szó! Pedig a kislányom evett két kakaós palacsintát, és aztán egy gombóc csokifagyit is. De én tudtam, hogy bőven elég dőzs lesz délután az albán pite, ami egy óriási nagy süti! A kakaó nem is kellett volna hozzá, valahogy elnyomta egymást a két édes íz, legközelebb gyümölcsteát fogok csinálni mellé. Utána úgy éreztem, pukkadásig vagyok! Este meg csak joghurtoztam, és egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy nekem ennem kell még... A megfázásra való tekintettel annyi engedményt tettem ma még magamnak, hogy a zöld teákat 1-1 teáskanál mézzel ihattam...
Este tornáztam is, pedig azért gyengécskének érzem még magam. Főleg a húzódzkodós gyakorlatok mentek nehezen. De büszke vagyok rá, hogy megcsináltam az adagomat. Viszont sikeresen meghúztam a ramaty derekamat - hurrá, fáj, mint állat. Pedig holnap délután futást tervezek, végre kint! Remélem, nem kell majd méterenként megállnom orrot fújni... Nem akarok egyéni csúcsot futni, főleg, hogy fél éve nem futottam terepen, de azért egy 4,5 kilométert jó lenne összehozni fél óra alatt. Na, majd meglátjuk - már nagyon várom! :)
