r: 3,5 dkg müzli, 1 dkg kukoricapehely, 1 dl tej, 6 dkg banán, 1 tk Canderel kakaópor, 0.5 l zöld tea
t: 1 alma, 1 körte
e: "Millike-tál" = rántott dolgok, vegyes köret, vegyes vágott savanyúság
u: 1 tejeskávé, 2 kocka csoki
v: 10 dkg cottage cheese, 3 abonett, 1 light joghurt, 1 narancs, 1 csokis-kókuszos müzliszelet
Ma nagyon jó kis napunk volt. Elmentünk a veresegyházi Medveparkba, ahol éppen kutyafogathúzó verseny volt. Sokkal érdekesebb volt, mint gondoltam! Nagyon sok édesebbnél édesebb kutyát láttunk, jópárat meg is simogattunk. És hát olyan aranyosak voltak, amikor lobogó nyelvvel és fülekkel száguldoztak, vagy éppen ráérősen kocorásztak futás helyett... A cél előtt kb. 30 méterrel leültünk tízóraizni (körte és alma - semmi chips, keksz, ropi...) és úgy figyeltük, ahogy az orrunk előtt elrobognak a különböző kutyahúzta járművek. Aztán persze bejártuk az egész parkot, megnéztük a macikat, a farkasokat, és az ormányos mackókat. Vettünk lufit, a kislányom pónin lovagolt 2x, szóval neki is megvolt az öröm. Ragyogó idő volt, a meleg napsütés jót tett a náthámnak.
A farmon ebédeltünk, "Millike-tálat", ami mindenféle ránott dolgot takart, sült krumplival, hagymás tört krumplival, rizzsel, és savanyúsággal. Volt egy sült csirkecomb is rajta, de azt a kislányom lenyúlta magának... Igazából nagyon guszták voltak a rántott cuccok is, de aztán mégsem ízlettek annyira... Elszoktam én már ettől! De éhes voltam, így ettem belőle rendesen, de szívem szerint sült csirke jobban ízlett volna.
Kb. 2-re értünk haza, őszintén szólva unaloműzőként ittam egy kávét és ettem hozzá két kocka csokit, mert éhes egyáltalán nem voltam... Ezeknek a pótcselekvéses evészeteknek kellene elejét venni, utólag már hiába vagyok "okos", hogy inkább zöld teát kellett volna inni...
Délutánra nagyon feltámadt a szél, de végül csak rábeszéltem magamat és elmentem futni. Nem akartam itthon unatkozni és enni... Negyed ötkor indultam, kb. 10 perc tempós gyaloglással értem el a parkomat. Végeztem néhány bemelegítő gyakorlatot, mert a csípőm meg a derekam eléggé sajog tenap este óta. Aztán nekivágtam, és szinte azonnal elkapott a fíling, hogy egyedül vagyok, jó levegőn, fák között, és nincsenek korlátaim... Az első kört (kb. 750 m) 4 perc 15 másodperc alatt abszolváltam, amin jól meglepődtem, mert ősszel 5 perces köreim voltak átlagosan. Aztán a második kör is ennyi lett... Kb. 2,5 kilométernél elkezdte a cipő törni a lábamat, mert elfelejtettem átrakni bele a talpbetétet a másik cipőmből... De úgy voltam vele, hogy nem érdekel! Csak futottam és futottam, és nem lettem jelentősen lassabb, sőt, az utolsó kört nagyon megküldtem. Összesen 6 kilométert futottam 35,5 perc alatt, vagyis 1 km kevesebb mint 6 perc alatt megvolt, azaz átlagosan több, mint 10 km/h-val futottam végig! Erre azért nem számítottam! Sőt, igazából bírtam volna még, csak egyrészt tényleg tört a cipő, másrészt beteg is vagyok még, menetközben többször fújtam az orrom, és csak a számon át tudtam lélegezni, a csípőm sem volt százas, így nem kísértettem a sorsot... Ez a 6 km is nagyon szép táv, főleg ennyi idő alatt!
Ezek szerint a futógépen való futás kiváló alternatívája a szabadban való futásnak. Egyáltalán nem éreztem megerőltetőbbnek a kinti futást -sőt! Sokkal jobb volt úgy futni, hogy 1. nem este fél 8 volt, hanem délután fél 5 2. közben nem hallottam, hogy a gyerek vonyít, mert összeveszett az apjával 3. nem volt túl meleg, mint egy fűtött lakásban 4. nem ugyanazt a faldarabot láttam közben végig, hanem szép tájat.
Úgyhogy aki nem tud valami miatt kinn futni, az nyugodtam edzzen futógépen, az is van ugyanolyan hatásos. Amire én figyelek, hogy 1,5-re állítom a dőlésszöget - egy angol futómagazinban olvastam, hogy 2-re állítva imitálhatjuk a terepen való futást, de a 2-t soknak éreztem, és igazam is volt. Mivel a térdeimet már sikerült egyszer tönkrevágnom betonon futással, olyan futógépem van, amely kíméli a térdízületeket, és nagyon jól "vizsgázott", mert a térdemnek kutya baja (a derekam viszont tropa, for a change). A cipőm is márkás futócipő, nem a legújabb modell, de azért jó a kategóriájában.
De azért igyekszem inkább kinti futásokra berendezkedni, mert felért egy idegszanatóriummal ez az egyedül töltött egy óra! :) Úgyhogy már nagyon várom az óraátállítást, hogy este, amikor a férjem hazaér, még világos legyen és én elmehessek futkorászni.
