Na, az van, hogy ama bizonyos első kinti futásom után olyan szintű derékfájásom lett másnap, hogy azt hittem, besz*rok. És azóta is fáj, reggelente alig bírok felkelni az ágyról, és sugárzik a fájdalom a jobb csípőmbe és a combcsontomba. A jobb csípőm teljesen bekötött. Már van időpontom a reumatológián...
Viszont a jó hír az, hogy a Callaneticses nyújtó gyakolratok valamelyest enyhítették a helyzetet. Legalább azt tudom csinálni... És futok is, mert hülye vagyok.
A múlt hetem így nézett ki:
hétfő: pihenőnap az őrületes derékfájásom miatt
kedd: Margitsziget-kör futópadon
szerda: Callanetics - másnap jó kis izomláz fenékben, hasban, combban :)
csütörtök: 6 km kocogás kinn (SOKKAL lassabban mint vasárnap...)
péntek: Callanetics
szombat: 6 km kocogás kinn (még lassabban)
Tehát a mozgást nem tudom hanyagolni, tunya anyamedvének érzem magam, ha egy nap nem mozgok...
Ami a kaját illeti: hagyjuk. Ereszdelahajamat van... Csak némi ízelítő: mézes-krémes, fagyi, Cadbury Roses csokik, nudli, palacsinta, McDonald'sos menü... Fuj, mint egy malac! Szerintem máris visszaugrott rám pár kiló, mérlegre állni nem merek, de a hasamon érzem, látom - sajnos...
Mentségemre legyen mondva, továbbra is beteg vagyok ezerrel, és nem kívánom a fehérjét... Plusz a gyerek is beteg volt, a munkám is rengeteg, a férjem is megkavarta a sz*rt a nyaralás körül, szóval van stressz bőven az életemben. Amit én evéssel vezetek le. Egyelőre. Mert muszáj valami más megoldást kitalálni, ha nem akarok visszahízni néhány hónap alatt.
Szóval zabálok, és nem diétázom, de őszintén szólva egyáltalán nem élvezem! Persze ízlik az édesség, de nem okoz AKKORA örömet, és közben félek is, hogy elkezdek visszahízni... A pénzről nem is beszélve. Megéri 250 ft-ért almás pitét vacsorázni? Vagy 5 nap alatt befalni egy doboz csokit, amely 1500 ft-ba került? Úgyhogy töröm a fejem, hogyan tudok egy hosszú távú, nem drasztikus diétára berendezkedni. A kalóriszámolás maradni fog, mert anélkül csúnyán el lehet szállni. A napi kalórialimitemet 1500 kalóriára lövöm be, ez 100 kalóriával több, mint eddig volt. Továbbra is dominálni fog a fehérje, a zöldség és a gyümölcs. A mozgás továbbra is heti 5-6x összejön, ezt a jó szokást szeretném a jövőben is megtartani, remélem, a derekam hamar rendbe jön majd. 15-20 naponként tartok egy szénhidrát-alapú töltőnapot, max. 1800 kalóriával, hogy ne kívánjam olyan veszettül a tiltott kajákat, illetve ünnepek, bulik alkalmával sem fogok aszkétát játszani, de a fehér lisztet és a finomított cukrot ilyenkor is elfelejtem (buliba, vendégségbe viszek majd magam sütötte sütit, alkohol gyanánt pedig max. 1 pohár száraz bor jöhet szóba, ha pedig magamat ünneplem, akkor egy cukormentes sütiket készítő cukrászdába hívatom meg magam).
Havi 2 kiló fogyás lenne a cél, meg hogy eltűnjön a hasamról a muffin-top, és elérjem a 63,5 kilós álomsúlyt. És igen, ezt egy életen át kell játszani, itt már nem arról van szó, hogy csinálok x napig egy programot. A program arra jó, hogy elindítson az úton, hogy meglásd, képes vagy fogyni csodaszerek és belehalás nélkül is, de ha utána visszatérsz a régi életedhez, a régi szokásaidhoz, a régi kedvenc kajáidhoz, a régi mozgásszegény életmódodhoz, nincs az az Isten, hogy ne hízz vissza mindent, sőt...
A kérdés már csak az, mikorra tudom összeszedni magam, abbahagyni a zabálást, és elkezdeni az új étrendemet??? Jó lenne kilábalni ebből a betegségből végre, meg a húsvétot is letudni, aztán belecsapni a lecsóba...
