Elhatároztam, hogy végre lefogyasztom magamat az álomsúlyra.
Sajnos amióta március közepén abbahagytam a diétát, nemigen törődtem vele, mit eszem, vagy csak időnként. A sport megmaradt az életemben, de voltak időszakok - főleg nyáron, a nagy kánikulában -, amikor nagyon minimálban nyomtam. Csodák meg nincsenek: többet ettem, mint amennyit elégettem, így - nincs mit szépíteni rajta -: sokat visszahíztam, szinte mindent. :(
Ha egészen őszinte akarok lenni, talán azért is alakult így, mert azt hittem, ha lefogyok, és vékony leszek, akkor minden más is jóra fordul az életemben, és a külsőm megváltozásával majd minden más is megváltozik. Hát baromira nem így lett! Kár ilyen hülyeségekbe ringatnia magát az embernek, hogy majd lefogysz és sínen leszel, és a lábaid előtt fog heverni a világ! Hát fityiszt, a világ azután se fog rád hederíteni, ugyanolyan közönnyel fog keresztülnézni rajtad, vagy éppen ugyanolyan gonoszul rúg beléd, mint azelőtt.
Aztán október elején átkattant bennem valami, és elkezdtem odafigyelni a kajálásra, és beemeltem a mindennapos programba a mozgást is. Olyan szinten lettem acélos, hogy az elmúlt 5 napban még egy Steinberger méregtelenítő kúrát is lenyomtam. Az eredmény: egy hónap alatt kb. -3,5-4 kiló.
Most 69 kilóval kezdem a novembert, és remélem, december 1-én már 67 kg lesz a súlyom.
Tanulság? Nincs tanulság. Tényleg. Nem tudom, mit csináltam jól vagy rosszul, és abban sem vagyok biztos, hogy a jövőben nem fogom ugyanezeket a hibákat elkövetni. Most van kedvem diétázni, mozogni, úgyhogy kihasználom ezt. Ha meg nem lesz kedvem hozzá, akkor úgyse csinálom, ismerem már magamat! :)
