Hát mit mondjak? Nem vagyok magamtól elragadtatva az utóbbi időben! Nassolok, zabálok, mozogni sokszor nincs időm vagy lehetőségem, és így természetesen hízom... Érzem ám a nadrágom korcán, látom ám a tükörben a vastagodó derekamat... :(
Kifogásom mindig akad bőven: téli depresszió, tavaszi fáradtság, stressz, kialvatlanság... De ezek csak kifogások! Nem mentség az önpusztításra! (Már elnézést, de 500 kalóriányi édesség cukros-zsíros szar "csakúgy", egy normális mennyiségű vacsora után mi, ha nem önpusztítás??? Mert ha pl. 500 kalóriányi almát küldenék le, nem aggodalmaskodnék annyira!)
Úgyhogy szépen vissza az alapokhoz, indul a kalóriaszámolgatás, a kaja-napló-írogatás, most már itt a jó idő, az órákat is átállítottuk, lehet menni kifele futni.
Hülyegyerek, ha ebből se tanulsz, és megint elcseszed, megérdemled, hogy kövér disznó legyél.
