Nemrégiben itthon "nyaraltam" a kislányommal. Kivettem egy hét szabadságot, és "bébi-szitterkedtem", takarítottam, főztem, és csináltunk 1-2 közös programot a kislányommal. Továbbá rászántam magam, hogy végre eljussak orvoshoz is. 2011 legeleje és 2012. ősze között egy csomó nyavalyám előjött, és rengeteget kellett orvoshoz mászkálnom. Tiszta kórház a város szélén volt, írtam is erről itt a blogban. Szerencsére semmi életveszélyes bajom nem volt (kop-kop), de csupa olyan bajom lett egymás után, sorban, amelyekkel hónapokig járkáltam az orvosokhoz. Ha ehhez még hozzávesszük a kislányom betegségeit is (fülgyulladások, tüszős mandulagyulladások, hányós-hasmenéses fertőzések, vakbélgyanú), akkor talán érthető, hogy besokalltam, és nem akartam orvost látni egy darabig, ha nem muszáj.
Így esett, hogy szűrővizsgálatokra és kontroll-vizsgálatokra sem jutottam el. De most rászántam magam, és elmentem nőgyógyászhoz. Égett a fejem rendesen, mert kiferült, hogy 4 éve nem voltam rákszűrésen! Alig akartam elhinni, de a számítógép valószínűleg nem hazudik. Akkor és ott megfogadtam, ilyet soha többet nem csinálok, évente menni kell, nincs mese! Ráadásul a doki a munkahelyemtől 10 percre dolgozik, nem lehet kifogásom! "Rendes" volt a doki, szépen elmagyarázta, hogy miért is fontos, hogy évente rákszűrésre menjünk, szépen levezette a méhnyakrák forgatókönyvét. Majd elvégezte a rákszűrést. Az eredményre 2 hetet várni kellett. Hát nem mondom, hogy nem rándult görcsbe a gyomrom, amikor eszembe jutott, hogy jaj, mi lesz az eredmény, és bizony belegondoltam abba is, hogy a kislányom még csak 6 éves, mi lesz vele, ha.... Aztán amikor végre letelt a 2 hét, a munkaidőm végén remegő kézzel felhívtam az asszisztenst (aki csak másodjára vette fel a telefont...), aki közölte, hogy jó híre van, és minden rendben.... Huh.... nagy kő gördült le a szívemről. És jövő nyáron ismét megyek rákszűrésre!
Rászántam magam arra is, hogy fogorvoshoz elmenjek, és a kislányomat is elvittem egyúttal, mert sajnos egyik foga olyan hülye módon kezdett szuvasodni, hogy a mellette és felette lévő fogakat is elszuvasítja... Szegényt nagyon sajnáltam, hogy már 6 évesen fúrják-faragják a fogát (nem is kicsit...), fájt is neki, de túl kellett ezen esni. :( Engem megröntgeneztek, és nagyon féltem tőle, hogy mit mondanak arra a gyökérkezelt metszőfogamra, amely a gyökércsúcsnál begyulladt, és amelyet gyógyszeresen kezeltek hetekig még tavaly. Szerencsére fellélegezhetek: a gyulladás elmúlt, a csont visszaregenerálódott, szép tömör lett, ahogy a röntgenen látszott, nyoma sem volt a sarló alakú szövethiánynak. És szerencsére új szuvasodás sem látszott a fogsoromon, amely szinte hihetetlen, mert ha jól emlékszem, 2006-ban tömtek utoljára nekem fogat (kop-kop). Örültem nagyon, hiszen a fogorvosok nem arról híresek, hogy széttárják a kezüket, hogy nincs itt semmi bütykölnivaló.... Ezek után már szinte dalolva ültem be a fogkőleszedésre.
A héten még ellenőriztetem a szememet is, remélem, folytatódik a jó sorozat....
Mindenkinek ajánlom, szánja rá magát a rendszeres szűrésekre, nem szabad ezt ellinkeskedni. Nem azt mondom, hogy nem tudtam volna jobb programot elképzelni, vagy másra elkölteni ezt a pénzt, de az egészség a legnagyobb kincs, ennél többet is megér, hogy ne legyen semmi bajom.
