Tegnap este színházban voltam. A Kramer kontra Kramer c. darabot néztük meg a férjemmel. Régóta szerettem volna látni ezt a darabot, mert imádom Nagy Ervint a filmet, amelynek alapján készült.
A színház csaknem teljesen megtelt - ennek megfelelően hamar meleg, áporodott és elhasznált lett a levegő, sőt: büdös. :( Sajnos a darab sem tetszett annyira... A filmhez képest nagyon túlmagyarázták, hogy Joanna amiatt menekült el, mert Kramer egy p*cs volt. És utána már nagyon nehéz volt nem Joannával szimpatizálni, és szurkolni, hogy szívassa csak jól meg az exférjét. Márpedig a filmnek pont az volt a lényege, hogy a néző az apa mellé áll, fel sem merül benne, hogy az anyának igaza lenne...
A színészi alakításokkal sem voltam kibékülve. Tudom, a színház sokkal harsányabb műfaj, mint a film, másképpen játszanak a színészek. De itt most másról volt szó. Kovács Patrícia kivételével mindenki túljátszotta a szerepét, Nagy Ervin és a Thelmát, a szomszédot játszó színésznő (nem tudom a nevét, de ezután az alakítás után nem is fogom megjegyezni) egyenesen zavaróan ripacskodó volt. Kovács Partícia meg hiába játszott jól, a ripacskodás-modorosság mellett még a hiteles alakítása sem jött ki jól. És mindenki iszonyú sokat bakizott a szövegben! Nem nagyokat, apró bakik voltak ezek, de engem már nagyon zavart úgy a huszadik után, hogy nem természetesen mondják a szöveget, hanem akadoznak, egy-egy szó első szótagjának mádodszor is nekifutnak. És ez sajnos minden színészre igaz volt, komolyan, mintha járványos lett volna, vagy megegyeztek volna, hogy na, ma este ez lesz a közös baki, tessék mindenkinek minimum nyolc ilyet csinálni!
Egy óra múlva már nagyon nézegettem az órámat, és nagyon vágytam már friss levegőre.
Ami igazán tetszett, az a díszlet volt.
Ennek ellenére vastapsot kaptak a színészek. Tapsoltam én is - még kisiskolás koromban mondta az irodalomtanárom, hogy a színész igazi fizettsége a taps. Hát én fizettem. :) De összességében kissé csalódott voltam.
