Jajjajj, ma majdnem megcsúsztam! Nagyon nyomtam a melót délelőtt, annyira, hogy még enni-inni se álltam le, fél 2-kor úgy kellett rászólnom magamra, hogy no álljunk csak meg, most már muszáj ebédelni, inni, pisilni menni, bevenni a vaspótlót, meg a hoemós bogyót.... Persze a szünet után sokkal jobban ment a munka is, és sikerült a napirendet is helyrepofoznom délután 3-ig. Ismét megállapítottam, hogy a munka, bármennyire fontos és sürgős is, nem lehet fontosabb és sürgősebb, mint az, hogy odafigyeljek magamra, az egészségemre.Biztos vagyok benne, hogy nem csak a kihívást jelentő feladat, hanem a leesett vércukorszintem és a dehidratáltság is ludas volt abban, hogy szinte robbanásig feszültem ma.
A mozgás is jól ment ma. Reggel megcsináltam 25 perc gyógytornát, este pedig 20 percet hasizmoztam, és 20 percet karizmoztam. Volt rendesen izomlázam a vasárnapi Rubint Réka torna miatt, de azért lenyomtam becsülettel. Igazság szerint szívesebben kocogtam volna, de a derekam miatt azt nem lehet minden nap, sajnos. :( Amúgy a lábamban is van izomláz, a tegnapi futás eredményeképpen.
Az arcbőröm továbbra is rémes, a kis pattanások újra és újra begyulladnak. Elég lehangoló, de tudom, hogy kár idegeskednem, még csak 2 napja szedem a homeós bogyókat, el fog múlni 7-10 nap alatt. Csak győzzem kivárni! :(
Az alakom viszont máris sokkal jobb, mivel nem tömöm magam egész nap, nem puffad fel a hasam annyira, és ez nagyon jót tesz a derékvonalamnak.
