Tegnap megszabadultam a szakdolgozatomtól, leadtam kinyomtatva, CD-n és elektronikusan is, kész, vége, megvan. Végre visszatérhetek egy kb. normális életvitelhez. Azaz még hövő héten szombaton lesz egy elég nehéz zh-m, arra még tanulnom kell ezerrel, meg ugye aznap egész nap suliban leszek - de utána már időmilliomos leszek :), nem kell tanulnom esténként, és a hétvégéim sem csak egy szabad napból állnak majd. Már nagyon várom, ez az őszi szemeszter nagyon sok energiát kivett belőlem. Főleg azért, mert egy csomót kellett idegeskednünk (nem csak nekem, hanem szinte az összes csoporttársamnak) amiatt, hogy a konzulenseink le se bagóztak minket... :( Hiába kerestük őket e-mailben, sms-ben, teleofnon, elérhetetlenek voltak. Nagyon frusztráló és kiábrándító volt ez az egész helyzet, ezért is könnyebbültem meg ennyire, hogy legalább ennek vége van.
Úgyhogy ma úgy éreztem, friss energiák szabadulnak fel bennem végre! Egy gyümölcsreggeli után megcsináltam a gyógytornámat, és utána elmentem FUTNI! Hiába volt csak 2,4 fok, hiába volt csúszásban a délelőtt, szükségem volt rá, hogy kiszabaduljak a négy fal közül,hogy friss levegőn, a szabadban, és természetes fényben lehessek. Jól felöltöztem, és nekiindultam. Annak ellenére, hogy hosszú kihagyás után futottam újra, ráadásul elég mostoha időjárási viszonyok között (eddig még sosem futottam kinn 5 fok alatt), büszke lehetek magamra, mert végig bírtam kocogni a 6 km-t. Igaz, az időm siralmas lett (39'48"), most egyelőre az volt a célom, hogy szétfagyás nélkül végig bírjam a távot.
Szerencsére csak a combom fázott (ott csak egy réteg volt rajtam), úgyhogy ha beszerzek egy pamutleggingset a mackónadrágom alá, vagy veszek egy normális téli futónadrágot, ez sem lesz gond a jövőben.
Merthogy abszolút az a cél, hogy ne álljak le a futással, heti 3 alkalom a terv, ebből 2x lehetőleg kinn, télen is. Egyszerűen annyira jól esik, annyira feltölt és lefáraszt egyszerre :), annyira kell nekem ez... Ilyenkor úgy érzem, nem csak a testem, a lelkem is kocog. Egy csomó dolgot ilyenkor gondolok át és "beszélek meg" magammal. Végre egyedül lehetek, nincs körülöttem senki, vagy legalábbi senki olyan, akit ismerek, és aki felé kötelezettségeim vannak.
A kajálással viszont nem tudom mi lesz... Nagyon rászoktam a mérték nélküli nassolássra! Ma egész jól kajáltam - aztán este 7 és 8 között, amíg feltöltöttem a gyerek adventi kalendáriumát, belakmároztam én is az édességekből... :( Valami okosat ki kell találnom erre!
