Tegnap leszedtük a karácsonyi díszeket a lakásból. És ettől lehangolt lettem kicsit. Olyan jó volt a téli szünet, és szerettem, hogy a lakásban itt is, ott is emlékeztetett rá valami. Úgy terveztem, hogy a karácsonyfát is meghagyom január végéig, de sajnos nagyon hullott a tűlevele, és a macskáink is meggyepálták, így még Vízkereszt előtt ki kellett dobnunk. :( De legalább a többi dísz maradt, és visszahozta azt a december végi, laza és derűs hangulatot.
Most viszont csupasz a lakás, és hiába tettem fel lila pettyes terítőt az asztalra, vadvirágos tányéralátétekkel, elérhetetlenül messzinel tűnik a tavasz! A január hamar elment, záróvizsgával, diplomavédéssel, luxus wellness-hétvégével. Most kezdődött csak el február, és március közepe, a tavasz kezdete még nagyon messze van; az időjárás is lehangoló, havaseső esik éppen - vigasztalhatatlan vagyok. :(
A tegnapi volt az első szabad hétvégém, amióta újra tanulásra adtam a fejem (a szüneteket leszámítva) – és igazából semmi értelmeset nem csináltam. :( Mert ebben a vacak időben mit lehet csinálni, ráadásul egy nyafogós hétévessel...? Maradt a házimunka, az ebéd utáni szundikálás, és a tévézés, internetezés... :( Kirándulni lett volna kedvem, de ebben az időben, ilyen terepviszonyok mellett ez kizárt volt. :( A gyereknek is rossz a kedve, még társasjátékozni sem akart. Valamit ki kell találni tavaszig, különben totál besavanyodunk! :(
Mondjuk a jövő hétvégére megvan a program: tündérjelmezt készítünk farsangra a kislányomnak. Gyűjtöm az ötleteket a netről, remélem, sikerül valami szépet összehoznunk!
Na jó, legyen valami pozitív is a végére: hosszabbodnak a nappalok, már 5-ig világos van. Legalább nem koromsötétben érünk haza az iskolából a kislányommal. Ez is valami...
