Pár éve pályát módosítottam, és a második diplomámnak megfelelő munkakört vállaltam el. Hiba volt. :( Sajnos be kell ismernem: sokkal jobban szeretem az első hivatásomat. Bár jobban megfizetik a jelenlegi munkámat, nem tudom szívvel-lélekkel, szenvedéllyel csinálni. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, nem is igazán látom értelmét ennek a munkának. Én azt szeretem, ha a munkámnak eredménye, gyümölcse van, ha látom, hogy mások többek, jobbak lesznek általa. A jelenlegi munkámban pedig többször jártam már úgy, hogy dolgoztam ezerrel valamin, és amikor már majdnem elkészültem volna a feladattal, lefújták, hogy ja, mégsem kell, dolgozz inkább máson. Ha pedig valami jól sikerült, és látszatja is volt, a felettesem learatta a babérokat és a kutya se tudta meg, hogy bizony én dolgoztam vele. Nagyon demotiváló így dolgozni, tényleg csak pénzkeresetnek érzem, és nem alkotó, kreatív, elégedettséggel eltöltő hivatásomnak.
Úgyhogy erősen gondolkodom már azon egy ideje, hogy visszatérek az eredeti hivatásomhoz. Ez persze egyáltalán nem lesz egyszerű, pl. kapásból ugrik a mostani biztos munkahelyem, és a szépnek mondható fizetésem, állhatok ki a munkaerőpiacra, és próbálhatom eladni magamat, versenyezve két fiatalabb generációval. Ráadásul az a fajta munka, amely engem érdekel, nem is annyira keresett mostanában. Nagyon felhígult a munkaerőpiac, sok a "kontár" ebben a szakmában (is), a jó helyekre kihalásos alapon lehet bekerülni. Szóval nem egyszerű a váltás, éppen ezért vacilálok ennyit. :( De egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ha maradok a jelenlegi munkakörömben, abba rövidesen belezakkanok agyilag!
Mostanában egyetlen olyan napom sincs, amikor energikusan, kedvvel állnék neki a munkanapomnak. Azt vettem észre, hogy egyre többet "lógok" is: többet trécselek a kolléganőkkel, kollégákkal, hosszabbra nyúlik az ebédszünet, mint eddig, kiugrok az irodából elintézni rövid bevásárlásokat, stb. Ez egyáltalán nem volt jellemző rám! Úgy toltam végig a munkaidőmet, hogy sokszor még egy pohár vizet meginni sem álltam fel! Szerettem, amit csináltam, még akkor is szívesen dolgoztam, ha aránytalanul sok feladat jutott egy napra. Most meg még a lazább napokon sem érzem jól magam munka közben. Elég egyértelmű, hogy ideje váltani, változtatni, még ha ez most nagyon fájdalmasnak is ígérkezik....:(
