Kiütött egy vírusos fertőzés. Harmadik napja szenvedek vele. Ez az én formám: naná, hogy márciusban, hétágas napsütésben, 12-14 fokban vagyok beteg, ahelyett, hogy kinn kocognék... :(
Kedden napközben még nem volt semmi bajom, munka után még fodrászhoz is mentem. De amikor hazaértem, kezdtem rosszul érezni magam: fájt a fejem, fázós lettem, sajogtak az ízületeim. De azt hittem, csak a meteorológia által beígért hidegfrontot érzem. Mondjuk gyanúsan köhögtem is egész nap, ezért egy ittam egy Neocitránt lefekvés előtt. Hát, a hidegfront nem ért ide szerencsére, de hajnalban arra ébredtem, hogy lángol a bőröm, és jártányi erőm is alig-alig van. Megmértem a lázam: 38,1. Ez nem olyan magas - másnál, én viszont szinte sosem vagyok lázas, ötévente talán egyszer, úgyhogy engem totál kiütött. Szerdán csak pihentem egész nap, este a férjem elvitt az orvoshoz.
Másnap már határozottan jobban éreztem magam, örültem is, hogy na, ennyi volt a neheze! Azért ebéd után még lefeküdtem aludni, de nem esett jól... És mivel már kezdett az agyamra menni a kosz, elkezdtem takarítani.
Van nekünk egy bejárónőnk, a férjem ragaszkodott hozzá, hogy legyen. Ugyanis én egyedül nem tudom (a derekam miatt) és nem is szeretném (mert nem fair) vállalni az összes háztartási munkát, férj pedig nem hajlandó heti 2-3 órát besegíteni a portörlésbe és a porszívózásba (sem), inkább szerzett egy bejárónőt. Hát, nem álmaim netovábbja. :( Egyrészt drága (a háromdiplomás órabérem 68%-át szemrebbenés nélkül elkérte, sőt, próbált felfelé alkudozni!), másrészt felületes. A portörlést, a porszívózást elég szépen megcsinálja, de pl. nem mos fel (hiába mondtuk, hogy kellene); nem sikálja ki a zuhanytácát, csak áttörli egyszer egy mikroszálas kendővel, az Istennek nem bírom rávenni, hogy fogjon meg egy szivacsot is - így naná, hogy vízköves marad; nem tisztítja le a kuka tetejét; semmit nem mozdít el a padlóról, és így értelemszerűen alatta nem is takarít - itt nem a bútorokra gondolok, hanem pl. plüssjátéktároló kosár a gyerekszobában; nem porszívóz fel a tárolóhelységben, és még ilyen apró bosszúságok. És öt órát eltölt itt, ennyi idő alatt szerintem ezeket is meg lehetne csinálni, van benne gyakorlatom - de nem, sajnos ezek a dolgok hétről-hétre kimaradnak és bosszantanak. Ja, és szinte sosem szól, ha valamilyen tisztítószer elfogy a keze között, csak a következő alkalommal sajnálkozva bejelenti, hogy ezt meg amazt nem tudta megcsinálni, mert nem volt itthon hozzá tisztítószer.
Most, hogy megbetegedtem, le is mondtam a hétre a takarítónénit, és magam vettem kézbe az ügyeket... Hát, volt mit. Azzal kezdtem, hogy kidobtam az összes törlókendőt, amiket a takarítónénink használ - immáron három hónapja, ugyanis az első alkalom óta ugyanazzal a három kendővel töröl lelkesen. Legfőbb ideje volt lecserélni őket. Tegnap a porcicákkal vívtam gigászi harcot - négy vedlő macskával szinte reménytelennek tűnt a küzdelem. Mindent kiporszívóztam, felmostam. A kislányom szobájában rendet tettem, port töröltem. (Azaz legelőször is kiganéztam, mint egy istállót, mert a kislányom számomra teljesen érthetetlen módon tud mocskot gyártani. Jól le is szidtam emiatt.) Kisikáltam a kukát. Lecseréltem a macskaalmokat. Meglocsoltam a szobanövényeket. Kisuvickoltam a csurgatót (az sem takinéni kedvence). Kisikáltam a penészt a mosogatógépből. Több, mint 3 órát dolgoztam, és ez még csak a tennivalók fele volt!
Kicsit túl sok is volt ez, túlerőltettem magam, mára megint rosszabbul lettem. :( Úgy keltem, mint akin átment az úthenger. Lázam már nincs, de nagyon folyik az orrom, és köhögök. És még hasmenésem is van. :( Az ételek ízét egyáltalán nem érzem, így étvágyam sincs sok - na ebből lehet látni, hogy súlyos a helyzet, NEKEM mindig, minden körülmények között van étvágyam.... :)
De ma is folytattam a takarítási hadműveleteket, mert volt mit... Port töröltem mindenhol, és rendbetettem a földszinti, frekventáltabb és emiatt koszosabb fürdőszobát. Takinénivel ellentétben nem sajnáltam se a penészgátlót, se a vízkőoldót, és lelkesen forgattam a szivacsot, sőt, a nehezen elérhető helyeken még egy erre a célra rendszeresített fogkefét is bevetettem. Csillogott-ragyogott a fürdőszoba a végére - sajnos takinéni takarítása után ez nem mondható el...
Mivel kedden gyógytornáztam utoljára, nagyon fájt már a hátam. Így a mai adag takarítás végeztével rászántam magam 20 perc gyógytornára. Nagy erőfeszítést igényelt, ki is fáradtam bele, de muszáj volt már a hátammal foglalkoznom.
Holnap is gyógytornával szeretném kezdeni a napot. Utána kénytelen leszek ismét takarítással folytatni: hátra van a fenti fürdőszoba és egy brutális állapotban lévő konyha... Vasárnap pedig át kell húznom az ágyneműket, és vasalnom is kell egy nagy halmot. Hétfőn pedig dolgozhatom újra, hurrá.
Na, ilyen az, ha egy háziasszony beteg. :(
Extra bónuszként, a kislányom is beteg, neki tüszős mandulagyulladása van, úgyhogy róla is gondoskodom, reggelit-tízórait-ebédet-vacsorát készítek neki, mérem a lázát, diktálom belé a gyógyszereket - szerencsére ő már sokkal jobban van, mint én, ma már szemtelenkedett is egy sort...
És a négy macskánk mellé ideszokott egy ötödik is, úgyhogy fertőtlenítek ezerrel, mert ki tudja, ki fia-borja szegény... Csak kajálni engedjük be, meg egy kis dajkálásra, állandóra nem vállaltam, mert nincs ivartalanítva. Meg egyébként is, ez a négy macska is bőven sok, egy ötödik már tényleg túllépne egy tűréshatárt. Pedig a férjem és a kislányom agitál, hogy fogadjuk be, de tartom magam. Így is alig találunk cica-szittert, ha nagy ritkán elutazunk valahová, öt macskát már szerintem nem vállalna senki. (De ha mégis, szóljon, a háromdiplomás órabérem felét megkapja, ha naponta 2x1 órában gondoskodik a cicáinkról, amíg mi nyaralunk.)
