Hétfő reggel. Újabb hét nekem és a férjemnek a munkában, a kislányomnak az iskolában. Korán kelés, sietés és siettetés, idegeskedés és rosszkedv. És akkor észrevesszük,hogy L., kiskorú púderszínű cirmos kislánycicánk egy rozsdafarkút belez éppen a kertben... :( Hát jól kezdődött a hét, nem mondom. :(
Délután kocogni mentem a közeli kastélyparkba. A kocogás engem nagyon jól relaxál, kikapcsol. De most az agyvizem forrt föl tőle, ugyanis ahová csak néztem (szó szerint!) szemetet láttam: hátizsákokat(!), cipőtalpbetéteket, műanyag papucsot (!), miszlikre tépkedett, idegen nyelvű, "polis" logóval ellátott hivatalos iratokat(!) , teli tubus fogkrémet (!) és a dobozát, beazonosíthatatlan tartalmú múanyag szatyrokat, chips-es zacskókat, energiaitalos dobozokat, tejfölöspoharat, és még sorolhatnám hosszasan. Mellettük ott heverésztek, üldögéltek a bevándorlók, ja, azt nem lehet mondani, mert nem polkorr, szóval a menedékkérők. Akik elvileg kiskorúak, gyakorlatilag meg bagóztak ezerrel a parkban lévő dohányzási tilalom ellenére (vajon honnan van pénzük cigarettára? vajon hol kapnak cigarettát? vajon mivel bizonyítják, hogy elmúltak 18 évesek? ha elmúltak 18 évesek, miért a gyermekközpontban vannak?), és irtózatosan büdösek voltak (ebből tippelem, hogy aznap érkezhettek, eddig is voltak itt menekültek menedékkérők, de azok nem voltak büdösek). Annyira felhúztam magam, hogy a 6 km lekocogása után sétáltam még egy kört, lefényképeztem a feltűnőbb kupacokat, a menedékkérők elképedésére és szórakozására, ma pedig a központ igazgatójának elküldtem a képeket egy e-mail kíséretében.
És igen, baromira bacca a csőrömet, hogy a gyerekem (nem állami, nem agymosást végrehajtó, nem O.V. rajongó) iskolája nem maradhat a gyermekközpont területén még milliós nagyságrendű bérleti díj fejében sem, pedig lerobbant, hasznavehetetlen épületekből alakítottak ki egy csodás iskolát és mindent megtesznek, hogy egy szép környezetet alakítsanak ki - de még azt is megtiltották nekik, hogy játszóteret építsenek az egyébként parlagon heverő részen; bezzeg a menekülteket tárt karokkal várják, akkor is, ha teliszemetelik a parkot, ha dohányoznak ezerrel és ha egyik legfőbb szórakozásuk az arra járó nőknek beszólogatni. A kislányom a saját településén nem járhat majd iskolába - de az afgán suhancok igen. Magyarország, nekem pedig nem tranzitország vagy, mégsem szeretlek.
