Jó sok restanciát halmoztam fel az idén. Valami bénultság ült rajtam augusztus végéig, csak vártam, hogy maguktól megtörténjenek, rendbe jöjjenek a dolgok, de sajnos nem ez történt. Így kénytelen voltam elővenni a "go-for-it" hozzáállásomat (amely egyébként nagyon is jellemző rám), és nekiduráltam magam a dolgok rendbetételének.
Ugye voltam vérvételen, 6 fogorvosi kezelésen, szemésznél is jártam, jövő héten pedig irány a proktológia. (Mondtam én, hogy tisztára "Kórház a város szélén" remake ez a blog...) Egy nőgyógyászati rákszűrés is kellene még, meg egy tüdőgondozó se ártana, mert ez utóbbin még sose voltam. Remélem, a legégetőbb egészségügyi problémák végére pontot tudok tenni október végéig.
Ma pedig végre arra tudtam rászánni magam, hogy levelet írjak annak a külföldi barátnőmnek, akinek már vagy 4-5 hónapja nem írtam egy sort se. Mentségemre legyen mondva, ő se írt nekem ezem idő alatt, viszont én többel tartozom neki, mint ő nekem, szóval legfőbb ideje volt írnom neki, sőt, még fényképeket is küldtem neki, és még egy levelet is lefordítottam, amelyet az egyik rokona írt neki, és évek óta én vagyok a fordító közöttük. Úgyhogy háromszoros piros pont, plusz leteszem a nagyesküt, hogy még az idén írok neki megint.
Most már "csak" a magyar barátnőimmel kellene felvennem a kapcsolatot, mert borzalmasan elhanyagoltam őket az idén. Azaz ez nem is jó szó, mert sokat gondoltam rájuk, és folyamatosan bűntudatom volt, de nem volt energiám nekifogni és leszervezni találkozókat velük. De elhatároztam, hogy erőt veszek magamon, és még november elején találkozom mindhármójukkal, ha ők is úgy akarják. Kevés barátnőm van, tiszta szégyen, hogy legalább havonta 1x nem tudok legalább egyikükkel találkozni egy pár órás beszélgetés erejéig. Sose voltam egy parti-arc, de ez már remeteség lassan, amit én művelek. Ha egészen őszinte akarok lenni, nekem a barátkozás is stresszhelyzet inkább, kipipálandó feladat: azért akarok a barátnőimmel találkozni, mert a normális embereknek vannak barátaik... Pedig alapvetően szociális fóbiám van, és ha egészen őszinte akarok lenni, nem érzem feltétlen szükségét annak, hogy havonta egyszer együtt teázzak valamelyik volt egyetemista társammal vagy kollégámmal, és 2-3 óra hosszat beszélgessünk mindenféle felszínes témáról. De azért erőltetem, hátha belejövök...
Decemberben a munkába kell belehúznom, van jópár határidős meló, és hát tudjuk, hogy a határidő a legjobb múzsa... Azaz haladnék én most is a munkáimmal nagyon szívesen, de egyelőre még mások nem tették le az asztalra a részüket, és azt be kell várnom. Remélem, nem szaladok ki az időből, és karácsonykor már felhőtlenül tudom élvezni a pihit, és ha az összes tervem sikerül megvalósítanom, akkor megkönnyebbülten kortyolgathatom a pezsgőt szilveszterkor.
Jövőre is gyűjtögetem már a restanciákat, januárban fogorvosi kontroll, és koronakészíttetés, és a kislányomat is el akarom vinni szemészhez.
