Az óvónők is úgy látják, hogy valami nem stimmel a kislányommal... Mint kiderült, egy hónapja bekerült egy 4 fős csoportba, amellyel fejlesztő pedagógus foglalkozik heti 1x.
A lehetőségnek örülök, a tálalásának viszont nagyon nem. Ma reggel, amikor a kislányom már bement a csoportba, és mi már fél lábbal az óvodaajtón kívül voltunk, utánunk rohant az óvónő, kezembe nyomott egy papírt, hogy töltsem ki és hozzam vissza, mert fejlesztő pedagógushoz fog járni a kislányom. WTF???!!! volt az első rakcióm. Az óvónő látta rajtam, hogy némileg romba döntött a hír, nyugtatgatott, hogy ez egy játékos, mozgásfejlesztő foglalkozás. Mert a kislányom mozgása kisbabás.
Kisbabás. Ühüm. Tekeri a biciklijét ezerrel, nem győzöm utolérni; nyáron gondolkodás nélkül felmászott a magaslesre, amire én nem mertem, a csúszdákat ne is említsük; tud bukfencezni; egyedül öltözik-vetkőzik; szépen fogja a kanalat-villát, tejet önt a reggelizőpelyhére, egyedül eszik, pohárból, palackból gond nélkül iszik; egyedül megy WC-re, kitörli a fenekét; egyedül fogat mos, fürdik. Mint egy kisbaba, ugye.
Délután felhívtam a fejlesztőpedagógust is, ekkor derült ki, hogy nem jövő időről beszélünk, egy hónapja már mennek a foglalkozások, és januárig tartanak majd. Érdemi információt nem kaptam arról, miben kell fejlődnie a kislányomnak, és miben fejlődött eddig, csak azzal nyugtatott meg, hogy ő a legügyesebb a 4 kislány közül. Ja, ő a legügyesebb béna. Csak a 4. legbénább a csoportban. És a másik 3 kislány közül kettő az idén kezdte az óvodát.
És azt hiszem, ez a legszarabb az egészben, hogy magamban már címkézem szegényt: béna, elmaradott a társaihoz képest, ügyetlen. És bennem van a szorongás, hogy majd ki tudja később milyen zavar derül ki róla. Árgus szemmel figyelem szegényt, hogy mit csinál rosszul. Nem rajzol, a színezőkben elnagyoltan színez, össze-vissza kilóg a satírozás, ha fest, egy színnel mázolja össze az egész képet. A jazz-balett foglalkozásokon nem tudja követni a koreográfiát, elrontja, lemarad, nem tudja újra felkapni a fonalat.
Keserű lett a szám íze megint. Azt hittem, csak a viselkedésével van baj, és reméltem, ez csak életkori sajátság, erre kiderül, hogy nem fejlődik úgy, mint a többiek.
Pedig nem lenne szabad komolyan vennem. Pont azért nem kérték ki a véleményemet és nem vontak be az óvónők ebbe a döntésbe, mert nincs baj. Összadobtak egy csoportot a fejpednek, hogy meglegyen az óraszáma. A gyerekem pluszfejlesztést kap, hurrá, remélem, így elkerüli, hogy olyan esetlen és ügyetlen legyen, mint amilyen én vagyok/voltam. Egyébként meg az esetlenségem és az ügyetlenségem ellenére sikerült szereznem két diplomát és megtanulnom három idegen nyelvet. Nem, nem lettem se diszlexiás, se diszgráfiás, de még diszkalkulációs sem (pedig a nagykönyv szerint az esetlen mozgás ezeknek a szülőanyja). Igaz, nem tudok cigánykerekezni, kézen állni, kötélre mászni, és szaltózni. De ez valahogy nem zavarta az eddigi munkáltatóimat - ellenben nagyon örültek a diplomáimnak meg a nyelvvizsgáimnak... Szóval akkor mit is kell most fejleszteni?
