Szombaton este találtam egy cikket az interneten az elkényeztetett gyerekekről, amely nagyon elgondolkodtatott. Megkértem a férjemet, hogy ő is olvassa el, és szerencsére őt is elgondolkodtatta. Megbeszéltük, mi mindent tehetünk másképp.
Szerencsére a számítógépes játékot már pár hete abbahagyattam a kislányommal. Galád módon azt hazudtam, elromlott a gép, és már nincs rajta az a játék, amelyet szeretne. Most a TV van soron. Úgy gondolom, semmi szüksége rá, hogy 2-3 mesecsatorna között kapcsolgasson, és szünet nélkül akár órákig vegyes színvonalú mesefilmeket nézzen, akár úgy is, hogy közben még mást is csinál. Amolyan állandó zajos aláfestés volt neki a mese mindenhez. Úgyhogy most teljes TV-stop van. Nem akarok demagóg lenni, mert én is szeretek TV-t nézni, de legalább megválogatom, mit szeretnék megnézni. Úgyhogy ha nagyon szeretné, napi 15-20 perc esti mesét nézhet az m2-n. Ez persze nagy felelősséget ró rám is, hiszen amikor délután hazahozom az óvodából, gondoskodnom kell a szórakozásáról, még akkor is, ha történetesen porszívóznom, vagy teregetnem kell, vagy ha éppen hullafáradt vagyok. Ideje kreatívabbnak lennem, no meg bevonni a kislányomat is a tevékenységeimbe.
Vasárnap jól működött a dolog, felváltva foglalkoztunk a kislányunkkal, illetve délután családilag cirkuszba mentünk, ami jó kis program volt mindannyiunknak, még ha én nem is vagyok úgy oda ezért a műfajért. Otthon többször bepróbálkozott a kislányom a TV-vel, de mindig sikerült gyorsan leszerelni. azt hiszem, sokkal jobban örült, annak hogy foglalkoztunk vele (az apja kergetőzött vele, én mesét olvastam neki, társasjátékoztunk 3-asban), mint a TV-nek.
Vasárnap vidéki rokonlátogatás volt a program, úgyhogy ott sem volt TV-nézés.
Tegnap meg leutazott a nagyszüleihez, ott lesz 5 napot. A férjem megkérte a szüleit, hogy se számítógépeni, se TV-zni ne hagyják. Remélem, be is tartják.
A vasárnapi és a hétfői nap teljesen nyugodt és jókedvű légkörben telt, nem volt hiszti, nyavalygás vagy dühösködés. Mi is jobban éreztük magunkat attól, hogy felelősségteljes és meggondolt szülőként lépünk fel, ha kell, és úgy látom, a kislányomra is jó hatással van ez.
Főleg, hogy amikor a minap arról beszélgettünk, hogy neki mi okoz örömet, ezeket mondta: "amikor játszol velem, pónizol velem, rajzolsz velem".
