Hú de várom már a tavaszt, amikor is este fél 7-kor, mikor a zuram méltóztatik hazaérni, felkaphatom a nyúlfutócipőt, és kiloholhatom magamból az egész napi feszkót anélkül, hogy a háttérben a lyányom vonyítana... Meg a nyarat, amikor ha hajnalban felébredek a konstans alvászavarom miatt, nem kell az ágyban paníroznom, hanem csak leosonok a földszintre, felkapom a futócuccot, betolok két őszibarackot vagy egy szelet görögdinnyét az arcomba, és irány a park, egy jó kis futásra a harmatos fűben, éberedező madarak meg mókusok között... Várom, várom, várom!
(Azért érzitek, hogy milyen költséghatékony lyányka vagyok, nem ám a Seychelle- vagy Maldív-szigetekről álmodozom, hanem hogy végre futhassak a szabadban... :o) Jól van ez így! )
