Enyhén szólva stresszes volt a napom első fele, konkrétan fél 2-ig. Nálam a stressz mindig éhséget is okoz (az agyérgörcsön kívül...), úgyhogy ebéd után másfél órával már kopogott a szemem ismét. Na, régebben ilyenkor fordult elő, hogy elpusztítottam egy csomag pilóta kekszet (potom 900 kCal) két pislantás alatt, vagy bekanalaztam fél doboz belga csokis jégkrémet némi tejszínhabbal. Mert hát a stressz, ugye... (Azt most ne is feszegessük, hogy minek tartottam én itthon mindig pilótakekszet meg belga csokis jégkrémet... Függő voltam/vagyok, ez van, vállalom. Most van a rehabom. Vagy inkább a detoxom...)
Ehhez képest ma némi mandulát, egy o %-os joghurtot és 2 abonettet toltam magamba. Na, azt nem mondom, hogy jól laktam tőle, de legalább eljutott a tudatomig, hogy NEM LEHETEK ÉHES, egy órája ettem magam degeszre (de tényleg), ez csak valami pótcselekvés, téves kapcsolás az agyban. Tudtam volna még zabálni, de azt mondtam magamnak: "figyelj, ha még egy falatot letolsz a torkodon, meg kell csinálnod 20 fekvőtámaszt. Válassz!" Választottam, és nem ettem tovább.
Esti jutalom: vacsora helyett csak fehérjeturmixot iszom. Most új ízben rendeltem meg - és isteni! Csak tudnám, mit kezdjek a maradék fél csomag régi (vanília) ízűvel (aminek nincs vanília íze, csak sima tejpor-íze van, végül is meg lehet inni, de ezután az új íz után kinek van kedve azt inni???)
