Karácsonyra kaptam egy könyvet a férjemtől. "Boldogságterv" a címe, Gretchen Rubin az írója. Kissé értetlenül és némi ellenszenvvel fogadtam ezt at ajándékot. Oké, az nagyjából ordít rólam, hogy sokminden vagyok, de boldog az nem, de hogy egy könyv ezen segítene, azt kötve hiszem! Minden nap nagy fájdalmak között élek, több betegségem is van (porckorong-degeneráció, gerincferdülés, pajzsmirigy-alulműködés és vashiányos vérszegénység, csak hogy a legfrissebbbeket említsem...). Betegen hogy legyek boldog??? Meg kellene gyógyulnom, legelőször is, aztán majd én is osztanám az észt ötleteket, hogy hogyan legyenek boldogok mások...
Imádom a könyveket, így nem tudtam ellenállni, és belelapoztam. Hm, ez egy kétgyerekes anyuka naplója tualjdonképpen, állapítottam meg, és én imádom a naplókat. Azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy legyen egy kis időm napközben, és elolvashassak pár oldalt belőle. Még a WC-re is vittem magammal - tudom, ez már mindennek a legalja, de kisgyermekes olvasóim bizonyára megerősíthetik, hogy vannak olyan napok, amikor csak és kizárólag a legkisebb helységben ölel keblére minket a magány és a nyugalom... És minél többet olvastam belőle, annál többször nekem is elkezdett kattogni az agyam, hogy na, nekem mik lennének a havi fogadamaim...
Az ugyanis teljesen világos, hogy ez így nem mehet tovább. Amilyen jól kezdődött az év, diétával, sok sporttal, látványos fogyással, érdekes munkahelyi feladatokkal, olyan elbaltázott lett a vége... Október óta csak árnyéka vagyok önmagamnak, folyamatosan fáradt és fásult, hízom is, akit lehet, kerülök, akit nem tudok elkerülni, azzal undok vagyok, a munkahelyemen is ért pár csalódás és pofon még így az év végén... Teljesen elcsüggedtem, és úgy éreztem, hogy sajnos ebből már nincs kiút, nem tudok mit tenni, és ennél már sajnos csak rosszabb lesz a helyzet.
Aztán jött Gretchen, meg a Boldogságterve, és azon kaptam magam, hogy ismét visszatér belém a tettvágy, tervezgetek, sőt, egyre gyakrabban a tettek mezejére lépek... Például elkezdtem mindennap gyógytornázni, és egy hajszálnyival mintha kevésbé lenne erős a fájdalom a derekamban és a hátamban. Bár energiám kb. nulla, tegnap rábírtam magam egy jó kis kocogásra a gyönyörű napsütésben és a 15 fokban, ma pedig Rubint Rékáztam egy órát.
És ez még csak a kezdet...! Gretchen rávett, hogy szembe merjek nézni a problémáimmal (jó sok van!), és ne tegyem fel a kezem, hogy jaj, én nem tehetek semmit, hanem igenis próbálkozzam változtatni azokon a dolgokon, amiken változtatni lehet és érdemes. És mivel sok problémám van, sokmindenen lehet változtatni is. Ugyanakkor a realitások talaján maradva, nem sok sikerrel kecsegtet, ha egyszerre 142 új szokást erőltetek magamra, fokozatosan kell kialakítanom az új szokásaimat, viselkedésmintáimat. Azaz eljutottunk a kiindulóponthoz: kell nekem egy terv! Egy sorvezető, aminek mentén haladhatok. Ódzkodom a nagy szavaktól, így boldogságtervnek nem nevezném, de valami hasonlóról beszélünk: a céljaim "megugorható" lépésekre bontva, konkrét, reális cselekvésekben megfogalmazva. Mondjuk az én kis személyre szabott szamárvezetőm a jobb élethez.
Lehet, hogy nem lesz nagyságrendekkel, klasszisokkal jobb életem ezektől a lépésektől. De legalább megpróbálom! Ha rosszul is alakulnak a dolgok, nem mondhatom azt, hogy az én hibám, nem kesergek majd azon, hogy jaj, addig kellett volna tennem valamit, amíg lehetett. Most megteszem, ami tőlem tellik, aztán meglátjuk, mennyire lesz ez elég.
