Kicsit félve ültem le megnézni ezt a filmet ma délután, mert elég rossz kritikákat olvastam róla. Nos, kellemesen csalódtam, mert szerintem nem volt rossz film, a maga műfajában: életrajzi film, de az életrajznak csak egy rövid időszakát (3 évet) és egy mozzanatát (egy eltitkolt szerelmet) dolgozza fel. De azt elég jól.
Most már el tudom képzelni, milyen lehet hercegnőként élni egy palotában, személyzettel körülvéve, ugyanakkor nagyon is szokványos életet élni a reflektorfényen kívül: tésztát főzni vacsorára, nézni a TV-ben a kedvenc sorozatot, futni a parkban kifulladásig, autókázni éjjel a városban. És azt is el tudom már képzelni, milyen szörnyű lehet igazi hírességnek (figyelem, nem celebnek!) lenni, akinek állandóan fotósok és újságírók hada jár a sarkában, akit még egy luxuséttermi vacsora közben is, merő jóindulatból, lefényképez a másik asztalnál ülő vendég, aki után folyton nyomoz a média, és aztán vélt vagy valós szorikkal árasztja el a napi szennylapokat, aki még a gyerekeivel is csak havonta egyszer találkozhat, és aki pokróccal letakarva viszi haza a vendégét, de a kaput őrző rendőrök még így is jót csámcsognak azon, hogy aznap kivel tölti az éjszakát... Sajnos nagyon is meg tudom érteni azt a civil orvost, aki hiába volt nagyon szerelmes belé, és hiába próbálta kizárni azt a tényt, hogy a szeretett nő Diana hercegnő, mégis beleroppant ebbe a teherbe, és kihátrált ebből a kapcsolatból. Hiszen így élni - így tényleg lehetetlen. Nem hogy boldogan, hanem sehogy. :(
