Mármint diéta. Elhatároztam, hogy nyomok egy Steinberger-féle léböjtöt még az ünnepek előtt. Egyfelől nagyon jó döntés volt, mert a kúra kezdetekor 68,8 (!!!!) kg-ot mértem, úgyhogy legfőbb ideje volt megálljt parancsolni a hízásnak. Másrészt nagyon rossz döntés volt, mert az ádventi időszakban, amikor minden a szaloncukorról, a mézeskalácsról, a puszedliről és a beigliről szól, piszok nehéz inni a zöldséglevet és rágcsálni hozzá az üres rozskenyeret.... :( Már vagy tízszer megcsináltam ezt a böjtöt, de még sosem szenvedtem ennyire!!!
Az első napon a zöldbúzafűkoktéltól tömény hányingerem volt, alig bírtem lenyelni. Még éreztem, hogy van erőm, így elmentem délután futni, és magamhoz képest frenetikus idővel (38'48") lefutottam a 6 km-t.
A második napon már a falat tudtam volna kaparni az éhségtől... :( Este, amikor a kislányomnak szendvicset készítettem vacsorára, a kínok kínját éltem át.:( Egy félórás Rubint Réka-féle hasizomedzésre futotta az erőmből azért.
Ma van/volt a harmadik nap, és ELEGEM VAN!!!! Éhes vagyok, nagyon éhes és nyűgös és energiátlan. Mozgás semmi, csak a reggeli gyógytorna. Fogalmam sincs, hogy az elkövetkezendő két napot hogyan fogom kibírni! :(
