Olyan ürességet érzek magamban egy ideje. Mintha egy üres edény lennék. Ha tele lenne ez az edény, lenne célja, értelme. De így, üresen, haszontalan.
Nehéz leírni ezt az érzést pontosan. Kb. olyan, mintha az életem minden "projektje", úgy mint munka, család, hobbi, stb. vakvágányon futna. Nem érzem magamnak valónak a munkámat, nem érzem magamhoz közel a családomat, a barátaimat szinte mind elvesztettem, a szabadidőmet olyan dolgokra pocsékolom, amelyek nem töltenek fel. Értelmetlenül eltöltött napok sorozatának érzem az életem.
Depresszió? Lehet. Életközepi válság? Simán. Burnout? Belefér.
Megoldás? Na az nincs. Csak a zsigeri reakció, hogy az ürességet megtöltsem, és egyek, egyek, habzsoljak, amíg szinte már rosszul vagyok. :(
