Bár angol szakon végeztem, és több, mint egy évtizedig angoltanításból, fordításból és tolmácsolásból kerestem a kenyerem, sosem jártam még angol anyanyelvű országban. Egyfajta védjegy is volt ez nekem: nem kell ahhoz heteket, hónapokat, ne adj' Isten éveket tölteni angol nyelvterületen, hogy valaki jól megtanuljon angolul! Nincsenek illúzióim, tudom, hogy van akcentusom: az intonációm jó, de néhány hang sosem lesz tökéletes. Viszont oda-vissza értem és nem csak használom az angol nyelvtant (köszönöm, Budai professzor úr!), jól el tudom magyarázni a nyelvi különbségeket, kiváló az angol helyesírásom is (még a központozás terén is, pedig abban sok angol anyenyelvű sincs otthon!), bitang gyorsan fordítok, tudok szinkrontolmácsolni is, és ugyanolyan sebességgel olvasok angolul, mint magyarul. Pedig még nem jártam angol nyelvterületen.
Eddig.
Ugyanis szerdán és csütörtökön Leedsben jártam, munka-ügyben. Hát, szinte meghatódtam, amikor leszállt a repülőm angol földön. Néztem a csodaszép ikerházakat, a harsogóan zöld gyepet mindenütt, a furcsa útjelző táblákat, a jobbkormányos autókat - és kicsit úgy éreztem, itthon vagyok. A szállodába érve elfogódottan ejtettem ki a mondatokat, amelyeket pedig minden tanítványomnak megtanítok, amikor a hotel a téma... Kicsit izgultam is, hogy na, most fog összeomlani a világom, és 1. nem értik, amit mondok 2. nem értem, amit mondanak... De nem, értették, értettem, minden rendben volt. :) Persze voltak furcsaságok, pl. a boltban a pénztáros úgy köszönt, hogy "heyya", amire hirtelen nem tudtam, mi az adekvát válasz... És a nyugat-yorkshire-i dialektus is elég messze van a Queen's Englishtől. :) De összességében kiválóan elboldogultam az angoltudásommal, sőt, az egyik angol kolléganőm meg is dícsért, hogy szebben beszélek, mint a helyiek. :)
Elugrottam vásárolgatni is, betáraztam Cadbury csokiból és sütiből. Imádom a Cadbury-t! Este TV-t néztem, annyi csatorna volt, hogy mindbe bele sem tudtam nézni és MIND angol nyelvű volt! :)
Az időjárás se hazudtolta meg magát :), igazi hűvös, szeles, el-elborulós, el-eleredős angol idő volt. De nem bántam!
Ami pedig abszolút biztos jel volt, hogy "otthon" éreztem magam: hatalmasat szunyáltam a szállodában, 9 órát egyhuzamban, ami még itthon se sűrűn sikerül!
Nagyon jól éreztem magam, és nagyon hálás vagyok magamnak, amiért 20 éve úgy döntöttem, angol szakon tanulok tovább. Továbbra is azt mondom: életem legjobb döntése volt! :)
